A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban I.

GESZTEN JÓZSI BORSODBAN 31 3 házi élelmemet, s szalonnámat utánam fogja hozni. A tardonai völgyön utói is ért, de se élelmemet, se leányomat el nem hozta. Akkor én feleségemmel együtt felültem a szekerére, s véle mentünk együtt a kazinci völgyön. Ott én leszállottam, mert Miskolczi uram azt mondotta, hogy bemegyen Kazincra Kassai Sámuel komisszáriushoz, ki véle sógorságban van. Nem tudom, hogy valósággal volt-e bent: én magamban gyalogoltam be Miskolcra." Geszten József Miskolcon először Szabó Istvánhoz ment, a város gulyásához, ki éppen lakodalmát ülte. „Onnét csakhamar elmentem Fekete Mihály város csikósához, aki igen jó ember volt. Véle soha semmi rosszat nem tettem, sőt arrakértem, hogy szegény feleségemnek egy időre szállást adjon. Ezt Fekete Mihály meg is cselekedte. Innét elmentem Miskolczi György uramhoz, ahol Ignác urat és feleségemet ott találtam már. Ez 1844-ben volt. Ekkor Miskolczi Ignác úr kocsisa Balázs nevezetű volt: aki az előtte levő évben Gróf Serényinéi volt erdőkerülő. Feleségemet Fekete Mihálynál hagytam. Miskolczi Ignác úr az élelmiszereket is utánam hozta, de gyermekemet nem: mert ravaszul magánál, mintegy kezesül letartóztatta. Miskolcról Heves vármegyébe kebelezett Kakadi pusztára mentem, s ott Bíró János haszonbérlőnél juhászbojtárnak beállottam. A levelem, amellyel ott befogadtattam, Miskolczi Ignác úr készítette a püspöki bírák nevében." Geszten Józsi családjával együtt közel két esztendeig tartózkodott Borsod megyében, főleg Nyekézsenyben. Vallomása szerint ezalatt három ízben járt Szabolcsban. „Legelőször nyírás előtt indultam keresztül a szederkényi réven, s jöttem egyenesen Nyírbátorba. Ott az ún. Kispiritsén napoltam, este pedig egy fejszét kezembe vévén, Bogátra mentem. A fejszét azért vittem magammal, hogy véle a retecet, vagy zárt leüthessem. Ismervén Bogáton lakó Farkas zsidónak a hátas lovát, mert sokat eljárt Bátorba laktomban a házam előtt. Egyenesen a házához mentem és az ólból, mely a lakóházának végében egy fedél alatt volt, fejszével kifeszítvén az ajtaját, hátas lovát elvittem. Ez egy seregélyes szürke, jó termetes oláh ló volt. A lóval egyenesen Miskolcra mentem, Miskolczi György úrhoz. A lovat otthagytam, magam pedig gyalog mentem Nyekézsenybe. Megmondván Miskolczi Ignác úrnak, (hogy sikeresen jártam) mind a ketten elmentünk Miskolcra: ő a lovat megvette tőlem 12 választási bárányért. Cselédei előtt azonban azt mondta, hogy a lovat száz forintért vette öccsétől Miskolcon. Később én a lovat tőle visszavettem, s a bárányokért 12 ezüst forintot fizettem. A ló azonban csak úgy volt, mintha az övé lett volna." (Olyan kiváló minőségű hátasló volt, amelyet olyan szegényember, amilyennek Gesztent Nyekézsenyben ismerték, gyanú nélkül nem tarthatott.) Geszten második szabolcsi kiruccanása juhnyíráskor volt —, tehát nem sokkal az előbbi kaland után. „Azon a lovon jöttem Nyekésemből a Nyírbe, melyet Bogátról loptam. De hogy a cselédei ne tudják, hogy hová megyek, s a falubeliek előtt legyen ok, hogy miért mulatok [időzöm] hosszasabban, Miskolczi Ignác úr sereglye szürke lován, melyet Pajkosnak hívtunk, kilovagolt a juhnyírókhoz, hol én is jelen voltam és felvigyáztam. A juhnyírók előtt azt mondotta nekem Miskolczi Ignác úr: — Te Józsi! a Pajkoson el fogsz menni Keresztesre, imhol egy levél, ez az úr adósom nekem. Felveszed tőle a pénzt.