A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban I.

GESZTEN JÓZSI BORSODBAN 3Q9 Miskolcon Miskolczi Györgytől Geszten megtudta, hogy felesége Gömör megyébe került. Ide Miskolczi György vitte el egy jóbarátjához, hogy Gesztenné az aprómarhák gondját viseli. Miskolczi György azt is elmondta, hogy gömöri barátjának hibázik egy ürüse, s megígérte, hogy erre a helyre Gesztent alkalmazza. Geszten itt három napig várta Miskolczi Ignácot, mert azt mondták, hogy Gesztenné Ignác úrral ment Tokajba falusi szekereken lóért. Geszten ekkor türelmetlenségében elment Nyekézsenybe. Itt Miskolczi Ignác házánál megtalálta hat esztendős kisleányát, az ottaniak azonban semmit sem tudtak Gesztenné hollétéről. Ekkor feltámadt benne a gyanú, hogy a két Miskolczi feleségét megölte. Egyik sem tudta megmondani, mi lett az asszonnyal. Ha ő most nem tért volna vissza, senki sem kereste volna Gesztennét a Miskolczi testvéreken. Az a gyanúja támadt, hogy Varga Józsefet a Miskolczi testvérek azért ijesztették el tőle, hogy feleségével egyedül maradva, könnyebben tegyék el láb alól. Geszten József ezt a súlyos vádat 1852-ben is fenntartotta a Miskolczi testvérek ellen. Geszten 1836. május 10-én nősült, 29 éves korában. Az anyakönyv szerint „itt lakó ifjú legény Geszten József összeesküdött néhai Ferentzi Jósef hajadon leányával, Juliannával." Tanúk voltak nemes Baratsi Ferentz és Oláh Ferentz, mindketten tekintélyes gazdák, pedig ekkor már Geszten jól ismerte a kállai vár tömlöcét. A menyasszony apja, Ferentzi József 1830. április 21-én halt meg vízibetegségben aránylag fiatalon, 43 éves korában. Geszten József leánya: Borbála 1839. május 29-én született: keresztanyja volt Balku György felesége, Pál Kováts Sára. Második gyermekük 1842. május 11-én született: ez is leány volt, a keresztségben a Susánna nevet kapta: Keresztanyja Nagy János felesége, Barna Borbála volt. Ez a kislány 1843. június 14-én egy éves korában halt meg. Geszten Józsinak elfogatása idején valóban két kisleánya volt. Béres András ismeretei szerint Gesztennek csak egy lánya volt és az is 1855. április 11-én mint koldus sínlődésben (azaz tüdőbajban) halt meg mostoha körülmények közt. A nyírbátori emlékezések szerint Geszten a Miskolcziéktól való menekülés után Nyírbátorba hozta a lányát, mert felesége meghalt. A leányt — az emlékezések szerint — Bácskaihoz vitte, akitől annak idején a sódart lopta. — Tartsa el a lányomat, mert maga hozta rám ezt a szerencsétlenséget! — mondta neki Geszten, de Rácskai úgy bánt a lánnyal, mint kutya a macskával, pedig Geszten sok mindent hazahordott titokban a leányának." Ezek a mozzanatok legfeljebb azért érdekesek számunkra, mert azt mutatják, hogy Geszten valójában az orgazdáknak „dolgozott": nem gondoskodott a sok rablás árán annyiról sem, hogy belőle leánya megélhetett volna. Felmerülhet bennünk az a kérdés is, hogy Geszten miért nem Porkolábokhoz adta leányát, ha azok voltak vagyona kezelői. Az emlékezésekben sok fontos körülmény elmosódott, elfelejtődött. Nem szólnak arról, hogy Gesztennek névrokona is élt Bátorban. Az anyakönyv szerint bogáthi születésű Geszten József 24 éves nőtelen ifjú 1830. január 12-én esküdött bátori lakos Bakonyi János 23 éves hajadon leányával, Erzsébettel. Tanúk voltak: Tóth István és Rátskai Sándor. Gesztenéknek 1835-ben Borbála, 1837-ben Juliánná, 1839-ben Ráchel, 1841-ben Rozália, 1845-ben Ferenc, 1846-ban Erzsébet nevű gyermekük született: az utóbbiak olyan időpontban,