A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban I.

GESZTEN JÓZSI BORSODBAN 305 otthagytam, mert a lába folyt. A kifogott lovon, s azon, melyen szökésem alkalmával Somogyi Józsi ült, elmentünk az Ombölyre, s ott Gróf Károlyi Csáki nevezetű kocsmárosátol elloptunk három lovat. Somogyi Józsi bújt be egy lyukon az istállóba, s eloldoztuk a lovakat anélkül, hogy valaki észrevette volna. Ezen lovak egyikét, egy herélt pejlovat eladtuk bátori lakos Derzsi Kováts Sándornak 25 forintért váltóban, a másik kettőt pedig eladtuk a bagaméri határban levő Csonkafüzi kocsmárosnak, Balog Sándornak. A magam három lovait pedig így adtam el: kettőt eladtam Rokiczki Istvánnak akkoron Ófehértón, jelenleg pedig Bátorban lakozó kerékjártó mesterembernek 120 forintért. A harmadik lovamat Ferenczi Sándor bátori lakos sógoromnak adtam, mert egyízben még régen ökröket vettem tőle és azok árába adósa maradtam 60 váltó forinttal."

92 „Idők múltával elmentünk Somogyi Józsi cimborámmal Balog Sándor csonkafüzi kocsmároshoz. A lovakat, melyeket tőlünk vásárlóit, s még egyet, a magáét befogván szekerébe, kenyérért akart menni. Éppen akkor a bagaméri bírák reánkrohantak. Én a szekérre felugrottam és elhajtottam. Somogyi Józsit megfogták, azért szenved most itt a megye tömlöcében. A lovak hirtelenében nem jól fogattak be, azért vélem arramentek, amerre akartak. Egy víznél, nem messze a csárdához, elakadtam, s ott hamar kifogtam azon két lovakat, melyeket mi adtunk el Balog Sándornak, a tulajdon lovát és szekerét pedig otthagyván, magam egyenesen Bátorba mentem. A lovakat a ménesre csaptam, hol meg is találtattak." Ezekkel az eseményekkel kezdődött Geszten Józsi nagystílű karandsorozata. A következő események részleteikben nem állanak előttünk oly tisztán, mint a kalandos eseményekhez szolgáló előjáték. Nem célunk a jogi tekervények közé bújtatott részletek esztétikai és pszichológiai elemzése sem: inkább Geszten Józsi egyéniségét szeretnénk bemutatni a rendelkezésünkre álló írásos adalékokkal. Igen nagy a jelentősége Geszten borsodi bujdosásának, mert ez tette lehetővé, hogy időnként nyom nélkül eltűnjék az üldözők elől. Szabolcs vármegye közönsége 1845. március 31-én kelt átiratában jelzi Borsod megyének, hogy a náluk dúló rablócsapat amelynek vezére Geszten József bátori lakos, más megyékben is megfordul. Gyanítható, hogy ideiglenesen Borsod megyébe tették át tevékenységüket. Az átiratot Szepessy László alispán kihirdetés végett megküdte szolgabíráinak.

93 Geszten vallomásából tudjuk, hogy már 1843 nyarától kezdve Borsod megye területén rejtőzött, s itteni társai segítségével több ízben is megfordult Szabolcs vármegyében, nevezetesen lakóhelyén, Nyírbátorban. Vallomásában csak a legszükségesebb tények feltárására szorítkozott: sok részletre lennénk kíváncsiak, amiről a jegyzőkönyv nem árulkodik. Tömörségében is izgalmas olvasmány vallomása, mert megtudjuk, hogyan vezette félre a vármegye bűnüldöző apparátusát. Geszten családja 1843-ban még Nyírbátorban tartózkodott. Ekkor már több olyan rablást követett el, amiért otthon nem maradhatott, ezért álnév alatt bujkált a környéken. Erről így vall: „1843-ik évi hordáskor [július végén] Dobra [ma Tiszadob] mentem, s ott Nagy József név alatt Gróf Andrássynál gulyásbojtárnak beállottam. Az ajánló levelemet Kosa László nevezetű Szatmár 20