A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban I.

292 DÖMÖTÖR SÁNDOR ellen.

9 Magunk 1930-ban publikáltunk a Kisfaludy Társaság néphagyomány gyűjtő felhívására 1846-ban beküldött kéziratos emlékanyagból mutatványokat. Ezek a dalszövegek Geszten Józsi tevékenysége tetőpontján tanúskodnak arról, hogy Erdélyi János lelkes munkatársai idejében figyeltek fel e modern hősdalok keletkezésére.

10 A keletkezés időpontjáról is vall egy nevezetes tanúnk. Kállay András emlékezéseiben leírja, hogy kisgyermek korában otthon már énekelgették a Geszten Józsiról szóló dalokat.

11 így örökítette meg találkozását a híres rablóval: „1845—46-ban Kállay Emánuel bátyámnál tanultam Kállósemjénben. Tanítónk és nevelőnk Bogyiczky Ágoston volt; áldott, igaz ember minden ízében. Ebédnél ültünk éppen, mikor halljuk az ostorok csattogását és több szekérnek a közeledését a Petri csárda felől. Pár perc múlva megjelenik a csendbiztos és jelenti bátyámnak, ki ekkor megyei főpénztáros volt, hogy hosszú tettleges ellenállás után sikerült a hírhedt Gesztely Józsit a Bátori ligeten elfogni. Ekkor láttam a sebeiben vérző, egy ernyős szekér két oldalához láncolt Prometheust egy ingvállban, vállig érő koromfekete hajjal. Később, 1848-ban kiszabadult, de a szabadságharc után ismét hurokra került. Az ötvenes évek elején a nagykállói várból való szökése alkalmával pusztult el."

12 A Geszten Józsit övező hajdani csodálat is arra késztetett bennünket, hogy ne tekintsük őt kitalált epikai hősnek, vagy mondai alaknak, hanem alaposabban is kutassuk fel élettörténetét. Geszten Józsi egyike volt azoknak a betyároknak, akiknek a'tetteiről még a 48-as szabadságharc előtt, s még életükben divatos dalok és verses történetek keletkeztek. A folklorizáció korai, reformkori folyamata arra figyelmeztet, hogy Geszten Józsi nyilvánvalóan bűnös tetteit még a nemesi társadalom egyrésze sem tekintette egyszerű, aljas nyereségvágyból elkövetett bűncselekményeknek. Olyan felfogással is találkozhattunk, amely a feudális társadalom közrendjét felforgatni törekvő, forradalmi tevékenységeknek minősítette Geszten Józsi rablásait. Élettörténetének helytörténeti adalékai bemutathatják azt is, hogy a feudalizmus eszmevilágában milyen helyi formái voltak a szegénynép azon kétségbeesett küzdelmeinek, amelyeket ma — regényességüket lehántva — osztályharcnak nevezünk.

13 A betyár szó a XVIII. század közepén még nem jelentett rablót, csupán a napszámból élő szegény falusi fiatalembert. A feudális nagycsalád olyan tagját értették a betyár alatt, aki nem tudott megélni a hagyományos mezőgazdasági munkaalkalmakból és kénytelen volt hazulról elvándorolni munka után. A francia forradalom körüli időktől kezdve rohamosan nőtt ezeknek a fiatal munkanélkülieknek a száma, s csapatokban kóborolva kisebb-nagyobb erőszakosságoktól sem riadtak vissza. A munkanélküliség feudális-paraszti formájának, a betyárvilágnak gazdasági harcszerű felfogása nem valami új és nem valami forradalmi szemlélet eredménye.

14 1802 decemberének első napjaiban a Hajdúkerület ülésén A betyárok Regulatiojáról kiadott Rendtartás címmel szabályrendeletet alkottak, melynek az volt a célja, hogy a 14. életévüket betöltött nőtlen legényeket és hajadon leányokat arra kényszerítsék, hogy csak a hajdúvárosok területén vállaljanak munkát. Az indokolás szerint „a korhely (dologkerülő) személyek leginkább azzal csalogattatnak a betyárélet (csavargás) átvételére, hogy nyárban kalász szedés színe alatt életet (termést) lopnak a