A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

KUNT Ernő: Temetkezési szokások Pányokon

288 KUNT ERNŐ a családok. Művirágkoszorúkat visznek magukkal: a fiatalabbak számára világos, az idősebbek számára sötét virágokból rendelik a koszorúkat. A fejfákra akasztják a koszorúkat a sírhoz érve, megimádkoznak. A nagyszülők sírjainál összegyűlnek a rokonok s együtt, a halottról beszélgetve hagyják el a temetőt. Általában délután négy, öt órakor indulnak ki s hét, nyolc órakor térnek vissza a temetőből. 23. A fejfák. A századfordulón még csak fejfák álltak a sírokon, azóta tért hódítottak a városi temetőkultusz műkő, műmárvány sírjelei is. A pányoki temetőben két jellegzetes fejfaformát találunk, melyek a két nemet hivatottak megkülönböztetni. A férfiak fejfája kalapos, a hasáb alakú sírjel felső vége ferdén csapott, s deszkalap van ráerősítve, amely minden oldalon túlnyúlik egy-egy centiméterrel a törzsön. A nők fejfája tulipános, vagy koronás, ami azt jelenti, hogy a felső véget négy oldalról ékszerűen befűrészelték. A lányok fejfái csak fűrészelve vannak, míg az asszonyokét előbb át is fúrták. A fejfa egyéb részei hasonlóak voltak mindkét nemnél. Általában törzset és lábat különböztetnek meg. Előlapjukra kerültek a cifrák, feliratok. Az írás alatti alsó egyharmadot egy bemélyedésből és domborulatból álló hasa foglalta el. Beásva a fejfák 60—120 cm magasságúak. Amikor lábrészük elrothad, újra leássák őket. így 40—60 évig állnak a fejfák. Gyermekek és felnőttek fejfái csak méretben különböznek, alakban nem. Pányokon a fejfa neve gombfa, fa gombfa, de fejfának is nevezik, mert főtől állítják a holtnak. JEGYZETEK 1. Magyarország helységnévtára, 1973. 2. Magyarország helységnévtára, 1926. Magyarország helységnévtára, 1962. Magyarország helységnévtára, 1973. 3. A Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági Statisztikája, 1897. 316. 4. Györffy György, 1963. 128. 5. Ferenczi Imre, 1960. 389—436. 6. Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában 1720—21, 1898. 296. 7. Mint a 6. jegyzetben. 8. Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben. VI. kötet, 1900. 296. 9. Magyarország vármegyéi és városai I. kötet, é. n. 385. 10. Vö. Sánta Ferenc, 1970. 5—16. 11. Gyűjtőmunkám során a csíki székelység körében. 12. Munkámban zárójelbe tett számokkal hivatkozom azon adatközlőimre, kiktől a legterjedelmesebb anyagot gyűjtöttem: 1. F. Kerekes András, 1894. ref., 2. Kiss Sivák János, 1896. (öreg kurátor) ref., 3. Kiss Sivák Jánosné, Sivák Zsuzsanna, 1898. ref., 4. B. Korán András, 1913. (kurátor) ref. 5. B. Korán Andrásné, Kerekes Kata, 1918. ref., 6. Radácsi Ernő, 1906. (harangozó) ref., 7. Radácsi István, 1900. ref., 8. Radácsi Istvánná, Krakkai Erzsébet, 1902. ref., 9. Radácsi Lajos, 1897. ref., 10. Takács István, 1902. (fejfafaragó) ref. Fáradtságukért és segítőkészségükért ezúton mondok köszönetet.