A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

SZABÓNÉ FUTÓ Rózsa: Növények szerepe a népi gyógyászatban Taktaszadán

NÖVÉNYEK SZEREPE A NÉPI GYÓGYÁSZATBAN 259 cseppeket készít belőle. — Rápóti—Romvári i. m. 104. A Pótlék taktaszadai határrész, illetve gát neve. 15. Gyógyiparban tudomásunk szerint nem használják. 16. A kolokánt tudományosan nem minősítik gyógynövénynek. 17. A legyezőfű tudományos felhasználása nem ismeretes. 18. Még a közelmúltban is alkalmazták a községben, gyermekek altatására. 19. Részletes alkalmazását olvashatjuk: Szabó i. m. 486—487. 20. Közöltem „A súlyom gyűjtése és felhasználása a Takta mellékén" című tanulmányomban. — A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 13. 1974. 113—118. 21. A varadicsot, melynek „belső hasznai" és „külső hasznai" vannak, már a 16. században így kommendálta Méliusz Juhász Péter: „A varadics levelét főzd meg borban, vagy tejben, add innya, a Galisztát kiűz. Próbált dolog (Herbárium 161. 1.). Ez a több évszázados ősi recept, amely valószínűleg a prédikátorok közvetítésével jutott el a népi mélybe, Taktaszadán mágikus, kuruzsló körítést is kapott, mert némi babonát is kevertek hozzá, ám a lényege, a haszna ugyanaz maradt: gilisztaűzés. A tudományos megállapítás is így minősíti ezt a növényt: „gilisztaűző varadics, kitűnő féregűző." — Jávorka—Csapody i. m. 57. 22. Ami Taktaszadán „gyűlés"-t tisztított, az a kb. 25 kilométerre fekvő Felsőzsolcán gyűlést okozott s ott a terhes anya tiltott étele, mert tőle a hiedelem szerint a csecsemőn 8—9 hónapos korában kilisek keletkezhetnek. — Bene Zsuzsanna: Adatok a népi embergyógyításhoz... Néprajzi Közlemények, IX. 1. 98. 23. Szabó Lajos: A népi halászat emlékei Taktaszadán (Kézirat). 17*