A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

FÜGEDI Márta: Kéziratos gyógyító könyv a 18. század végéről

KÉZIRATOS GYÓGYÍTÓ KÖNYV 203 A káposztát hogy a hernyó meg ne egye. A vajat mikor mossák azzal a vízzel kell lotsolni seprővel, de a seprő fejér ürömből legyek, büdöskövet is egy garas árát kell bele törni, négy öt hordónyi káposztára és lotsolni kéttszer háromszor napjában egy más után (129). Patkányok ellen á hol meg szaporodik ne tselekedgyél egyebet, hanem ördög oldal füvet szedess s jo somot, s azon helyet jol meg kell füstölni, muszáj a patkányoknak el veszni (150). Igen jo observátio hogy üszögös soha ne legyek a búzád, ugy tselekedgyél, hogy ősszel ha a vetéshez fogattsz, hogy újságon mig a hold meg nem telik mindég délig vetthettsz, dél után ha veti üszögös lesz. Ha meg telik á hold, akkor pedig 12 ora után kell vetni mindenkor. Én Abaffi Urtol tanultam, és nékie á búzája nem üszögös, a szomszédjáé pedig üszögös (167). Hasznos trágya készítésének modgya. A marha ganéj mellett egy gödröt kell ásni, hogy annak sirossabb része, az esső vízzel ki tsorogván belőle abba meg maradgyon, azt á barna ganéj levet ki merítvén, ugyan annyi ember vizellettel kell elegyíteni, és valamelly edényben mind addig főzni, mig jo formán le apad az edényben, és sürü olajhoz hasonló lészen ilyen essentiát lehet á gazdának aprodonként egy hordóval is gyűjtögetni, tsak meg kell őrizni, hogy esső viz ne huljon belé (17). Ha nyulos a bor. Eressz sot belé és egy nagy késsel kevergesd (92). Méhekrül. Kigyo harapó fü, avagy kígyó nyelv a köpü alá kell tenni senki el nem lophattja. A kakuk füvet ha a köpük mellé rakod mérges és jo hordó lesz. Hogy ha a méh el akarna menni tsak Katalinka füvet kell fel emelni és közibe tenni (188). * A gyógyító eljárások leírásai arról tanúskodnak, hogy a házi gyógyszerkészítésnek számtalan alapanyaga volt. A gyümölcsök és fűszernövények szinte mindegyikét felhasználták, a termesztett növények mellett pedig a vadon termő növények és azok gyökere, levele, virága, termése is nagyszámban használatos volt a gyógyításban. A földművelő ember gazdag természetismeretében, gyakorlati tudásában nagy részt foglal el tehát a növények tulajdonságainak, hatásának ismerete is. Sőt arra is találunk adatot, hogy egyes növények, így a nadragulya, maszlag, liliom mérgező és egyben gyógyító hatását is ismerték, ezek a receptek külön kitérnek az óvatos és kismennyiségű használatra. . A gyógyító hatású növények mellett általánosan elterjedt volt a háztartásban megtalálható különböző ásványi anyagok, vegyületek alkalmazása is, főleg külsőleg, borogatásra vagy flastromként. így pl. a mész, timsó, gálickő, párlúg, borkő, kénkő, grispán (rézrozsda), salétrom, malomkőpor, szappan, korom, tojáshéj, federvajsz gyakran szerepel a receptekben. A házilag készített gyógyszereket legtöbbször alkohollal is vegyítették, vagy azzal vették be. A silvorium mellett gyakori a bor, mint kísérőanyag, sőt aszúbor is. Bár kisebb számban, de nagy jelentőséggel szerepelnek a házi gyógyszerkészítésben az állati eredetű szerek. A belső részek—

; szív, máj, epe, agyvelő —