A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

FÜGEDI Márta: Kéziratos gyógyító könyv a 18. század végéről

189 KÉZIRATOS GYÓGYÍTÓ KÖNYV A 18. SZÁZAD VÉGÉRŐL FÜGEDI MÁRTA Az orvoslás gyakorlata az elmúlt évszázadok folyamán rendkívül összetett volt. Egységes gyógyító intézményrendszer híján, számos gazdasági és társadalmi tényező hatásának eredményeképpen a betegségek gyógyításának, az egészség védelmének nem volt egységes gyakorlata. Bár a 17. századtól már jelentős számú képzett orvos működik hazánkban is, az orvoshiány, a rossz közlekedési lehetőségek és egyéb körülmények miatt az elmúlt évszázadokban a gyakorló orvosoknak sokféle laikus konkurrensük akadt. Nagyszámú, legtöbbször alig képzett vándor orvos járta az országot, akik általában egy-egy betegség specialistái voltak. Legtöbben a sebészethez, sérvmetszéshez, szemoperáláshoz és a foghúzáshoz értettek, s főleg a nagyobb gyülekezetek, elsősorban vásárok alkalmával tűntek fel. Jelentős szerepükre utal az a tény is, hogy Mária Terézia a közegészségügy szabályozására vonatkozó tervezetben jövedelmük korlátozására megszabja taxájukat.

1 A gyógymódok, gyógyszerek terjesztésében nagy szerepe volt a vándorfüveseknek és gyógyszerárusoknak. A Turóc megyei vándortótok, a Felvidék híres olejkárjai gyógyító balzsamaikkal, kenőcseikkel és füveikkel egész Európát bejárták. 1786 előtt évenként mintegy 3000 olajos tót árasztotta el Európát.

2 Specialitásaik a balzsamok, illóolajak voltak, híres árujuk a kárpáti balzsam, amely Nyugat-Európában már magyar balzsam (az angoloknál pl. Hungárián balsam) néven vált ismertté. A korabeli törvényhatósági iratok tanúskodnak arról, hogy az olejkárok gyakran egyszerű füveket, vizeket is árultak gyógyszerként, becsapva ezzel a rászorulókat, és háttérbe szorítva a gyógyszertárakat, jelentős konkurrenciát okozva azoknak. „Nemcsupán a maguk gyártmányaival kereskednek, hanem összevásárolnak a patikában mindenféle olajokat meg spirituszokat, összekeverik és az ilyen zagyvalékokat aztán csodatevő eszencziák gyanánt árulják, persze tízszeres áron" — írja róluk Csaplovics János.

3 A 18. század második felétől rendeletek sora igyekezett gátolni az olejkárok tevékenységét, a gyógyításban betöltött szerepük azonban csak a múlt század első harmadára vált jelentéktelenné.

4 A bizonytalan orvosi és gyógyszerellátottság miatt a lakosság fokozottabban a saját tudására és tapasztalatára volt utalva a betegségek gyógyítása területén. Nagyszámú adat bizonyítja, hogy a nemesi házak asszonyai mennyire értettek a gyógyításhoz, hiszen elsősorban rájuk hárult a családban előforduló betegségek kezelése. Gyakran tudós orvosok mellett tanulták a gyógyító gyakor-