A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

BODÓ Sándor: Jelzett miskolci fazekasmunkák

JELZETT MISKOLCI FAZEKASMUNKÁK 183 20. kép Tál és bokáiy rajza a miskolci fazekas legénytársaság 177l-es szabályzatából hiszen a legénytársaság 177l-es szabályzatában megfestettek egy tálat és egy bokályformát is, amelyek írókás díszítésre utalnak (20. kép). Az edények kivétel nélkül élénkvörösre égett agyagból készültek, melynek alapanyagát a céhiratok tanúsága szerint a Miskolc határában fekvő Nyakvágón és Tapolcán bányászták.

68 A jelzett edények közül a nagyfazekak, az éjjeli edény és az 1842-es korsó cserépszínű. A 18. század végéről származó két butykoskorsót világosbarna, az 1862-es és 1870-es butykoskorsót fekete angobbal látták el a készítők. Úgy tűnik, hogy az edények alapszíneinek főbb — divatszerű — változásait segítenek regisztrálni a bemutatott korsók. Más kerámiaközpontokhoz hasonlóan a miskolci fazekasoknál is megfigyelhető a zöld, világosbarna, fekete alapszínek váltása a 18. század végétől a 19. század végéig.

69 Fazekasaink készítettek egykor tűzálló fazekakat is, ami azonban nem jelenti azt, hogy a gömöri fazekasárunak ne lett volna vidékünk is piaca. A vásározó mesterek közötti nézeteltérések révén — ahol az áruló hely volt mindig a vita oka — tudjuk, hogy a miskolci, sajószentpéteri, szikszói és abaújszántói vásárokon a miskolci mestereké volt a legjobb áruló hely, utánuk helyezkedhettek el a többiek, akik közül elsőség illette a rimaszombati edényeseket.

70 A miskolci fazekasok produktumait illetően a jelzett edények jellegzetességeinek ismeretében tovább kell tehát folytatni a kutatást, amellyel a laposedények,

71 fennálló öblösedények, sőt a kályhásmunkák csoportjait is tisztázhatjuk.