A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

BODÓ Sándor: Jelzett miskolci fazekasmunkák

1 70 BODÓ SÁNDOR rös színű, s mázatlan. Fala vékonyra korongolt, feneke keskeny, szája széles, ajka szélesen kihajló. Függőleges két füle — ellentétben az előbbi két fazékkal — nem az edény szájából indult, hanem a vállától. Egyetlen dísze az a bevagdalt szélű agyaggomb, amelybe belenyomták a miskolci fazekas céh 1768-as pecsétjét (3. kép).

45 3. kép. „Leibstulba való serbi" 4. A miskolci fazekasok ólommázas remek-edényei közül egy 1799-es butykoskorsó a legrégebbi.

46 A jelzett évben a miskolci céh csupán egyetlen mestert vett fel, így tehát valószínű, hogy a remekdarabot Varró János mesterlegény készítette.

47 A formás butykoskorsó felületét rendkívül dúsan ékesítette a mesterlegény domborműves és mélyített díszítményekkel. Az edény szűk nyakú, hasas, keskenyfenekű korsó. Füle széles és lapos, s a nyakhoz egy karimával kapcsolódik. A nyakkarimát kettős spirál konzolok támasztják alá, s a fül végig hasonló kettős agyagspirállal és két abronccsal van díszítve. Az edény testét négy ujjbenyomásos és bevagdalt abronccsal öt mezőre osztotta a fazekaslegény. A felső — nyaki — mező felét egymást szakaszonként váltó függőleges és vízszintes árkolás, gerezdelés foglalja el. Az elejét pedig két egy csokorra fogott rózsa-tulipán és két ágaskodó oroszlán között — az edény remek mivoltát bizonyító — benyomott fazekas céhpecsét díszíti. A pecsét alatt a második mező szögletes keretben kétfejű sast ábrázol, ahol a kiterjesztett szárnyak evezőtollai felfelé állanak, s a sas karmaiban egy-egy kardot tart.

48 A sas plasztikus testén 1799-es évszám olvasható. E középdísz mindkét oldalán körbe levél koszorú fut, a fül eldolgozásánál egy-egy mintázott rózsa rátéttel. A legdúsabban a harmadik mezőt díszítette a remeklő mesterlegény. A hullámos vonalú, vagdalt díszű ágat levelek, spirálban végződő indák, negatív dúccal