A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

BODÓ Sándor: Jelzett miskolci fazekasmunkák

166 BODÓSÁNDOR A miskolci fazekasok remeklési szokásairól a céh feljegyzéseiből tudunk. Az 1767-ben kelt artikulusok közül az 5. megszabja a mesterréválás rendjét: „Ha valamely Mester Legény Mesteré lenni kívánkoznék, elsőbenis a véget a Czéh Mesternek jelentvén magát jelentő pénzül Czéhnek Ládájába egy forintot fog letenni, azután a Czéhnek Artikulussai minden Taxa nélkül olvastassanak el előtte, e meg lévén a Földes Uraságát minden illendőséggel meg keresse, hogy a helység lakosai közé be vétessék, a holot ez iránt bizonyossá tétetvén, hogy ki tanultt Mesterségének próbáját meg tegye, a Czéh által adassék néki a Czéhnek Mesterségéhez tartozandó Remeknek el készítéssé, melly ugyan kölcséges, és terhes ne légyen, hanem hogy pénzre könnyen lehessen fordítani,

12 el készülvén pedig a Remek azt a Czéhbeli Mesterek Commissariusnak jelen létében visgállyák meg, és ha valamely hejányosságot találnak, az ollyast egy, két, három, legfellyebb négy forintal meg válthattya, ha pedig el készítéssében nagy hejányosságok találtatnának, vagy más remeket készícsen el, vagy ha a Mesterek úgy ítélni fogják a mesterséget továb tanullya, de büntetése a miat ne légyen, sőt ha Mesterbeli Taxára valamit már előre fizetet volna, az is vissza adattassák neki: a ki pedig a Remeket hellyesen el készíti, az A Czéh által úgy mint Tffiú Mester rendeltetni, és az Uraságnak mint helység LaTossa elő állítatni fog; azután Czéhbeli Taxát tizenöt forintot, melynek felét mingyárt, felét pedig Esztendő folyása alatt a Czéhnek Ládájába le tenni tartozni fog; és így ezen új Mesternek a mesterséget folytatni, Mester Legényeket, és Inasokat föl fogadni, s' tartani szabad lészen, egyébként pedig minden vendégeskedések, és iddogálások tiltatnak, nem is lészen szabad ezen Czéhnek az ollyan új Mestereket vagy Ebéd, vagy ital adással akármelly szín alatt terhelni."

13 A remekmunkák elkészítésének az éven belül szabott ideje volt. 1780. július 8-án rögzítették, hogy aki céhes mesterré akar lenni, annak „nem Lészen szabad" bármikor, „hanem Szent János Napkor vagy Karatsonkor Remekelni, akar Mester ember fia leszen, akar vándorló, aban sémi válogatás nem leszen".

14 A feljegyzések a remeklés helyét is meghatározzák. 1778. március 12-én úgy rendelkeznek, „hogy amely Iffiú fog remekelni, tehát á Czéh mester házánál" remekeljen,

15 s ez így marad 1878-ig is.

16

1786. május 14-én azonban már kivételt tesznek: a „Remekes Személynek nem lészen szabad egyebüt sehol más Méhelyben remek munkáit véghez vinni, ha nem minden ki kötés nélkül az Czéh Mester úr Házánál tartozik az felyebb ki tett Remekét munkálni, ki kötvén pediglen az Mester Ember fiának egyedül tsak az Atya Házánál engedtetik meg az Remeknek végben vitele".

17 A feladatot — a remeklést — a legény a céh tagjai előtt végezte. 1778-ban „4 B. Czéh Béli mester emberek (vigyázzák a remeklést), amelyeknek tartozni fog az említet szemily (a remeklő) ilendő Contentumal leni, ... amely ideik fognak ott mulatni, ha pedig a remek el készül, Petsetlésére fognak rendeltetni 4 azon említett személyek, visgalni és bé Petsetelni".

18 Ez lehetett a helyzet a 19. század második felében is, hiszen 1875-ben rögzítették, hogy „az Remek azonal lágyan megvizsgáltatik".

19 1785-ben azonban még a céh „Partialis Gyűlése" alkalmával vizsgálták a legény "Mesterség béli remekét", s ez hosszú időn át általános volt. A remek azután „az Ns. Czéh tagjaitól helyesen meg visgáltatot, azon benne talált hibákért" a mesterjelölt több forintnyi bírságot fizetett.

20 Előfordult az is, hogy a céh tagjai komoly okkal méltá-