A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

DOBROSSY István: Gazdaság- és társadalomtörténeti adatok a miskolci céhek árulószíneinek 18–20. századi történetéhez

142 DOBROSSY ISTVÁN ••-'.. •..-. 8. kép. A csizmadia árulószín az átalakítás után a Széchenyi u. felöl létbe, és meg sem kérdezte a vezetőséget, hogy beleegyezik-e vagy sem? 2. Többezer forint adóhátraléka van 3. Nem fizette pontosan a lakbért, ezért voltunk bátrak felmondani a bérleti szerződést." Az elnöki jelentés a továbbiakban beszámol arról, hogy az ipartársulatnak 191 tagja volt 1948-ban, s ezek közül 110 a nő, a férfiak száma pedig 81 fő.

90 A csizmadia céhre, majd ipartársulatra vonatkozó dokumentumok szerint ez volt az utolsó elnöki jelentés. 1949. november 29-én a Belügyminisztérium rendelete alapján feloszlatták a Csizmadia Ipartársulatot.

91 A társulat vagyona ekkor készpénzben 1 257 Ft 10 f volt. A tulajdonukat képező ingatlan a MIK Vállalat kezelésébe került. Az épület bérleti díjaiból származó bevétel 1/3-ad részét az Ingatlankezelő Vállalatnak a csizmadiák temetkezési segélypénztára számlájára be kellett fizetni. Összeállították a temetkezési segélyre jogosultak nyilvántartását, s biztosították a segélypénztár zavartalan működését. Dancs József volt egyesületi elnök révén erről tudomást szereztek az ipartársulat volt tagjai.

92 A csizmadia céh, majd ipartársulat 1816-tól személyre kivetett évi hozzájárulással jelentős összeget fektetett árulószínük és épületeik fenntartásába. A befektetett összegeket és részvényeket kinek-kinek a temetkezési segélyalapon keresztül juttatta vissza. Amikor az ipartársulatot feloszlatták és ingatlan vagyonuk megszűnt, a segélyalap lényegében sértetlenül funkcionált tovább. Az ingatlan bérleti díjának befizetett hányadából részesítették az ipartársulat tagjait ill. hozzátartozóit. Egykori árulószínük a MIK vezetésében még évekig funkcionált, s 1964-ben bontották le (9—10. kép). A miskolci céhek 18—20. századi irataiból előkerült, lényegében két épülethez kapcsolódó céhtörténeti és várostörténeti dokumentumokat, ezek tanulságait összegezve megállapíthatjuk, hogy Miskolc középkori eredetű piactere, mint a város és a város környéki települések árucseréjének egyik központi fóru-