A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

DOBROSSY István: Gazdaság- és társadalomtörténeti adatok a miskolci céhek árulószíneinek 18–20. századi történetéhez

114 DOBROSSY ISTVÁN foglalt magába, az összeírások boltozott kapunak, vagy nagy kocsibejárónak említik. Erre utalva a 19. század elején jelenik meg a napjainkban is használt, fogalommá vált elnevezés, a Sötétkapu.

3 A Sötétkapu keleti és nyugati szomszédépületei pedig a Széchenyi utca déli frontvonalát kialakítva eltüntették az ősi piacteret. Ezek az épületek a következők voltak: a mai Rákóczi utca 2. szám alatt 1662 körül épült Dőry-kúria, a Rákóczi utca 1. szám alatti épület, amely Enyingi Török Ferencné, a diósgyőri koronauradalom akkori ura háza volt. Ő adományozta 1572-ben Hevesi Mihály prédikátornak. A török idők alatt a házból korcsma lett, későbbi emeletén pedig a céhes termékek árulóhelye, áruszínje. A harmadik épület a mai Széchenyi utca 12. szám alatti Vay-féle ház volt, amely később szintén a koronauradalom tulajdonába került.

4 A Sötétkapu és a Szinva közötti, útszerűvé formálódó téren a mai Rákóczi utca nyomvonala alakult ki. Az utca keleti vonalán a Szinvára lenyúlt a mészárosok árulósora és vágóhelye, szemben vele, az utca másik oldalán a Szinván, a Vágó malom állt. E négyszög alakú tér, amelynek sarkaiban a Dőry-kúria, a városi korcsma és kávéház, a mészárosok árulósora és vágóhelye, valamint a Vágó malom állt, piac, ill. árusítóhely-jellegét a 19. században is megőrizte.

5 E terület építményeinek tulajdonjogában alapvető változást eredményezett 1755-ben a Grassalkovich-szerződés. A szerződés értelmében a város jövedelmét a kamara hasznának minősítették, s korábbi javaiból Miskolc csupán egy malmot, két dézsmaadó szőlőt, két pincét és egy korcsmát tarthatott meg.

6 A szerződés után 20 évvel, 1775-ben Szőllősi Ferenc prefektus számbavette a koronauradalomhoz tartozó Diósgyőr, Miskolc, Mezőkövesd, Kisgyőr, Sajóbábony, Radistyán (Radostyán), Parasznya, Varbó, Ládháza és Csaba helységekben levő uradalmi ingatlanokat.

7 Miskolcon 24 objektumot írtak össze. A Dőrykúria, a városi korcsma, kávéház és emeleti árulószín, a Vay-ház, a Vay-ház mögötti szappanfőző és gyertyaöntő épület, a mészárosok vágó és árulóhelyei mellett kincstári tulajdonba került többek között 1 malom, 4 korcsma (Zöldág, Három-Rózsa, Fekete Sas, Dőry-korcsma vagy Tambur), 1 borpince és borház, a volt városi serház, 1 iskola és a városi téglaégető is. Az ingatlanösszeírásból pontos képet kapunk a Piacot övező objektumokról, azok belső térkialakításáról és korábbi hasznosításáról.

8 Különösen fontos az, hogy a leírásokat alaprajzok egészítik ki (1. kép). A mai Rákóczi utca 2. szám alatti házat, az ún. Dőry-kúriát az összeírás 16. pontja érinti: „.. .Közvetlenül e fölött van (ti. előtte az utca túlsó oldalán, a sarkon álló Fekete Sas vendéglőt írja le) egy emeletes kúria, melyet az uradalom visszaváltásakor vettünk. Jó anyagból való, földszintjén van a felső végén : (ti. az épület nyugati szárnyrésze, amelyet az Első Magyar Biztosító Rt. palotájának építése során, 1909 előtt bontottak le) 3 szoba, kamra, konyha, mind fából, az uradalmi só elosztására való. Aztán kettős bolt téglából, uradalmi raktár és irattár. Kettős bolt kamrával, előszobával, téglából. Kettős bolt uradalmi raktár, aztán boltíves kapu, az udavarra visz. Aztán egy kereskedő bolt, téglapadlós, s még két bolt, uradalmi anyagelosztásra való, téglából. Emeletén 13 szoba, 4 konyha, mind bolthajtásos. Udvarra néző része boltíves, tornácos. Jó zsindely fedi. Összesen 32 helyiség van benne. Istállója kőből 1768-ban épült, 32 öl hosszúságban 3 öl 4 láb szélességgel, 32 állat szá-