A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)
VERES László: Adatok az avasi egyház 16–19. századi gazdálkodásához
104 VERES LÁSZLÓ és a Miskolc közvetlen közelében levő egyházközpontoknak, legfeljebb primus inter pares. A reformáció térhódításával, uralkodóvá válásával párhuzamosan nemcsak vallási, hanem nagy kiterjedésű szántóföldekkel, szőlőkkel, zsellérsorokkal és vízimalommal rendelkező gazdasági központ is lett. Az egyház kegyura, a részleges török uralom alatt dinamikusan fejlődésnek induló és a szabad királyi városi jogért küzdő város adományokkal és rendeletekkel biztosította az egyház alkalmazottainak ellátását, épületeinek fenntartását. Miskolcon a szemestermények termesztése már a koraközépkortól kezdve másodlagos szerepet játszott a szőlőtermesztés mellett, s ez különösen kidomborodott a 16. század közepén, mikor a város 14 szőlőhegyén 627 gazdának volt birtoka. 90 Ebben az időben a város lakóit az egyház kegyura az egyháznak történő bordézsma váltságfizetésére kötelezte. A 16. század végétől — habár az egyház gazdálkodásának eredeti alappillére a szántóföldi birtok, a földesúri fennhatósága alatt álló zsellérsor és a használatában levő vízimalom volt — a gazdálkodás fejlődését a bortermelés biztosította. A 18. században, az eredeti tőkefelhalmozás időszakában 91 rendkívül fontos szerepet játszó, a görög kereskedők irányítása alatt álló borkereskedelmet az egyház is igyekezett saját céljainak megfelelően kiaknázni. Az avasi egyház jelentős jövedelemforrásai ellenére soha sem volt képes saját erőből alkalmazottait ellátni és épületeit fenntartani, vagy újakat létesíteni. A gazdasági fejlődés forrása, impulzusa mindig külső tényező volt. Nagyon jól tükrözi ezt a 17. században elkészült két javadalmazási okirat, és a 16. század végi boradó rendelet, melyek hatása még a 19. század elején is érvényesült. A 18. század elején Miskolc reményteljes harcot folytatott a szabad királyi városi jogért. Ez a küzdelem végül is elbukott. Az egyház e küzdelem alatt helytelenül a kivárás álláspontjára helyezkedett, nem vették észre, hogy a város függetlenségének elvesztése saját létüket is veszélyezteti. Az ellenreformáció idején, a mindszenti katolikus templom felépülése és a minoriták betelepedése után az avasi egyház sokat vesztett pozíciójából, még akkor is, ha ez a felszínen nem éreztette hatását. Az egyház életének irányítása a 18. század elején megalakult presbitérium kezébe került. Kihasználta az egyház a kereskedelem lehetőségeit, hatalmas építkezésbe kezdtek, egy új református templom építését kezdték el. A 19. század elején azonban váratlanul teljes mértékben éreztette hatását a gazdasági hanyatlás. A templom építését csak kölcsönök felvétele, közadakozás után tudták befejezni. Nyilvánvalóvá vált, hogy az egyházi gazdaság nem rejti önmagában még a fejlődés csíráját sem. A 16—17. században kialakult gazdasági szerkezet alapvetően nem változott meg. A kegyúri adományok, a borkereskedelem és a lakosság boradója segítette a holtponton való átjutást. A 18. század végére megszűntek a kegyúri adományok, a kereskedelem nyújtotta jövedelemszerzési lehetőségek, mert a hívők pénzen váltották meg a boradót, majd végül rendelet szüntette meg az egyházi adó borral való fizetését. A bevételek növelésének, a holtponton való átjutásnak ilyen körülmények között az egyházi adók emelése maradt egyetlen járható útja. Azonban ezek a kísérletek is az átmeneti sikerek ellenére kudarcba fulladtak. 1848 előtt az egyházi jövedelmek emelésének utolsó eszközét vették igénybe, a városban levő ingatlanok kiárusítását kezdték meg. v
