A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

K.VÉGH Katalin: Régészeti adatok Észak-Magyarország i.sz. I-IV. századi történetéhez

RÉGÉSZETI ADATOK ÉSZAK-MAGYARORSZÁGRÓL, I—IV. SZÁZAD 89' X. t. 2. sz. csészetöredék (Miskolc—Régi katonai gyakorló tér), amelyhez hasonló árkolást egy közelebbről ismeretlen lelőhelyű, magyarországi, IV. századi urnán,

200 a leányfalui római erődítményben előkerült, IV. vagy V. század kezdetéről való csészetöredéken

201 és Ockovról (Ocskó) származó edényeken

202 látunk. Az árkolásos kerámiamaradványaink tehát a nyugati germán anyaghoz kapcsolódnak. Megemlítjük azonban, hogy ez a díszítésmód — bár kissé eltérő formában — megvan a csernyahovi kultúrában is.

203 Ebbe a kerámiacsoportba tartozik még díszítésénél fogva a XIV. t. 13., sz. bordás, szürkés-vörös kis cserép (Miskolc—Szirma-Fáskert), az I. t. 2. és a XVIII. t. 4. sz. sötétszürke, kihajló peremű töredék is. Ugyancsak itt említjük meg a Miskolc—Szirma-Fáskertből, valószínűleg sírból származó feketés-szürke (XIV. t. 12.) és a Felsőzsolcán előkerült sárgás-barna tálat (IV. t. 2.). A vandál kerámiában találunk hasonló formájú edényeket.

204 A közölt Borsod megyei kerámialeletek között van három edény, amelyek párhuzamait az alföldi késő szarmata-kori emlékanyagban kereshetjük: XI. t. 3. sz. szürke, füles kis korsó (Miskolc-Tiszai pályaudvar), XXV. t. 13. sz. szürke, korongolt bögre és a XXV. t. 14. sz. szürke kis csupor (Tokaj vagy környéke). Valószínűleg a IV. század végére keltezhetők. III. Az alábbiakban a fenti tárgyelemzés alapján határozzuk meg az egyes lelőhelyek, illetőleg leletanyagok korát. Aggtelek. Az eddig előkerült leletek az I. t. 1. sz. tagolatlan hombárperem révén feltehetően egy II. század végén létesült településre engednek következtetni. A telep megszűnésének idejét a kevés anyagból nem lehet megállapítani. Árka. A hombárperem késő császárkori (I. t. 9.), telepre utal. Bodrogkeresztúr. A Kutyasoron előkerült leletek, elsősorban a tagolt hombárperem (II. t. 4.), a Blazice-típusú cserepek (II. t. 2., 5., 6.), az aláhajtott lábú fibula (II. t. 7.) a települést a késő császárkorra, a II. század végétől a IV. századig keltezik. Boldogkőváralja. A tagolt hombárperemek (III. t. 1—4.) a Fő utcában és a Tekerés patak partján is egy késő császárkorban meglevő települést jeleznek. Felsőzsolca. A IV. t. 1. sz. edény késő római kori. A tsz homokbányájából származó leletek (IV. t. 2—4.) szintén késő római koriak. Ezt a terra sigillata töredék is alátámasztja, mivel a II. század közepénél nem korábbi, idekerülése — mint erre már fent is utaltunk — inkább a markomann-háborúk utánra tehető. A tál esetleg temetkezésre mutat. Hangony. A homokbánya területén levő nagy kiterjedésű település a kerámia alapján a korai és a késő római korban is fennállt. Kora római korban való létesülésére a kelta és a dák jellegű cserepek utalnak. Hét. A kerámialeletek településre mutatnak, amelynek korára a III—

IV. században elterjedt, benyomkodott-gödröcskés díszű töredék utal (IV. t. 11.)..