A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

TÓTH Sándor: Adatok a Tardi-patak völgye Diptera faunájához

ADATOK A TARDI-PATAK VÖLGYE DIPTERA FAUNÁJÁHOZ 589 mítható) már ún. aszóvölgy, csupán nagyobb esőzések vagy a tavaszi hóolvadás idején van víz a mederben. A Tardi-patak völgyének nagyobb része a miocén vulkanizmus termékéből (andezittufa, riolittufa és dacittufa) felépített Déli Bükk és a tőle délre elhelyezkedő pliocén-pleisztocén hordalékkúp az ún. Bükk előtere területén húzódik. A völgynek a Bükk előterére eső részén van Tárd község. A mellékelt vázlatos térkép (1. kép) segít a területen való eligazodásban. Hangsúlyozni kell, hogy a térkép nem mindenben méretarányos, azonban arra alkalmas, hogy alapján a gyűjtőhelyeket jellemezzük. A fontosabb gyűjtőhelyeket a térképvázlaton számozott fekete kör, a szövegben pedig az ennek megfelelő zárójelbe tett szám jelzi. A Tardi-patak völgye mintegy 15—18 km hosszúságban húzódik eredetétől hozzávetőleg a Budapest—Miskolc vasútvonalig. Innen a patak völgyelés nélkül folyik tovább, ezzel a területtel már nem foglalkoztam. A völgy élőhelyek és így a fauna szempontjából két fő részre osztható. Viszonylag élesen elhatárolható a völgy északi erdős része a déli megművelt (kultúr) területtől. Mindkettőn belül több, a Diptera-fauna összetételét lényegesen befolyásoló ökoszisztéma (biotóp) különíthető el. A Diptera fajok nagy része ragaszkodik megszokott, a számára legoptimálisabb létfeltételeket biztosító biotóphoz (vagy biotópokhoz). Egészen más a fauna összetétele erdőben, mint pl. egy legelőn. A közönséges héjalégy (Dioctria oleandica) pl. kizárólag a völgy erdős területén (főleg az erdő és a tisztások határán) fogható, míg a darázsalakú rablólégy (Asilus crabroniformis) előnyben részesíti a nyíltabb terepeket, főleg a legelőket. A továbbiakban vizsgáljuk meg, hogy a Tardi-patak völgyében milyen fontosabb természetes és mesterséges ökoszisztémák (élőhelyek) találhatók. A „természetes" alatt itt persze csak viszonylagos természetes állapotokat értünk, mert ember által teljesen háborítatlan élőhely nincs a völgy területén. Erdő. A völgy teljes hosszának hozzávetőleg 30—40%-a az erdős területre esik. Az erdő a cseres-tölgyes zónába tartozik ugyan, de viszonylag kevés itt a tiszta állományú cseres-tölgyes. Különösen a Felsőszorosban és Kővölgyben gyertyános-tölgyes váltja fel. Kisebb állományai az erdei fenyőnek, a fekete fenyőnek és az akácnak is megtalálhatók. Az összefüggő erdők viszonylag kevés légy család tagjainak nyújtanak állandó élőhelyet. A sűrű szálerdővel borított, sziklás, meredekfalú Felső-szoros (11) valóságos szurdokvölgyét pl. tavasztól őszig a fák lombja erősen beárnyékolja. A rendesen nedves, párás mikroklímájú völgyben főleg az ilyen biotópokat kedvelő gombaszúnyogok (Mycetophilidae), árnyéklegyek (Sciaridae), iszapszúnyogok (Limoniidae), stb. gyűjthetők nagy számban. A nyári szárazabb időszakban azonban sok olyan faj is behúzódik ide, melynek megszokott biotópját egyébként nyíltabb terep képezi. A Felső-szoroshoz hasonló élőhelyet képez a Kővölgy (7) is, bár ez szárazabb. Főleg tavasszal a lombfakadás előtt nyújt jó gyűjtési alkalmat pl. a pöszörlegyek (Bombyliidae) szempontjából. A Kővölgynek tulajdonképpen a bejárati része a legérdekesebb. Ez átmenetet képez a legelő és az erdő között, rendkívül változatos bokros, ligetes, magaskórós növényzetű. A Tardi-patak