A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
KORDOS László: A Kis-kőháti zsomboly szubfosszilis denevér populációjának vizsgálata
A KIS-KŐHÁTI ZSOMBOLY DENEVÉR POPULÁCIÓJA 573 1000 m 1500 m szubatlantikus 4,2 °C 1,7 °C szubboreális 5,5 3,0 atlantikus 6,0 3,5 boreális 3,8 1,3 Nehéz a fenti adatokat a mi középhegységi klímánkkal egyeztetni, de jó összehasonlítást ad a kapcsolódó magashegységi terület holocén paleoklímájához. Zólyomi Bálint a pollenanalitikai vizsgálatokból kiindulva az atlantikum klímáját a középhegységekben Cfa x" (s), az Alföldön Cfa xx" (s) jellegben adta meg, Köppen rendszerében. E megállapítások elsősorban a csapadék eloszlását emelik ki, a hőmérsékletet tágabb határok között tartalmazva. A denevérek telelési hőmérséklete és a barlangklimatológiai törvényszerűségek ismeretében számított értékek a Zólyomi-féle beosztás határain belül esnek. 16 A paleoökológiai következtetésekhez tartozik az állatok tömeges elhullásának kérdése is. Mint később az ivari arányból kiderül, telelő populáció thanatocönózisa a kis-kőháti szubfosszilis fauna. Recens állatok megfigyelése alapján a kis patkósorrú denevérek teleléskor úgy csüngenek a mennyezeten, hogy nem érnek egymáshoz. A talált maradványok nagy számát összevetve a rendelkezésre álló hely térfogatával megállapítható, hogy nem egyszerre, hanem egymást követő időszakokban (években?) történt az állatok pusztulása. Ezt az időtartamot nehéz megállapítani, de az biztos, hogy annyi idő nem telt el, amíg az evolúcióban szukcessziós változás következett volna be. Mint a Jankovich barlang klímaadatai és a Scarisoara-i jégbarlangban tapasztaltak 17 mutatják az atlantikumot kontinentálisabb klíma váltotta fel, bár Zólyomi Bálint a pollenkép alapján éppen óceánikus hatást jelez. A kontinentalitás növekedése az atlantikum második felében téli hidegbetörésekkel jelentkezett. Nagyon valószínű, hogy ilyen klímaváltozást jelentő hidegbetörések okozták az állatok lefagyását, tömeges pusztulását, mivel betegség hatása valószínűtlen. A szubfosszilis kronopopuláció vizsgálata A denevérek és különösképpen a denevércsontok igen alkalmasak populációvizsgálatra, mivel a denevérpopulációk jellemzői jól megközelítik az ideális populációkra alkalmazott kitételeket. A kronopopuláció megnevezés a populáció időbeli kiterjedésére utal, az adott populáció élettartamát vizsgáljuk, jelen esetben a Rhinolophus hipposideros-ét az atlantikumban. Minél több időben (kronopopuláció) és térben (topopopuláció), statisztikai módszerekkel vizsgált populációt ismerünk, annál közelebb kerülünk a mai fauna történetidinamikus ismeretéhez. Az alkalmazott biometriai módszerekkel a morfospecies meghatározásához lehet eljutni.
