A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

NAGY Géza: A kepések munkaszervezete és életmódja a Bodrogközben

A KÉPESEK MUNKASZERVEZETE ÉS ÉLETMÓDJA 565 Sej, haj, ne feküdj a szénaboglya tövébe, Körül van az rózsafával ültetve, Készebb volnék száz rózsafát kivágni, Sej, haj, mint tetőled kisangyalom elválni. (Az utolsó dalt csak akkor énekelték a koszorú bevitelekor, ha a képesek a pácini határban fejezték be az aratást és nem az intézőnek vitték a koszorút, hanem a bárónak. Amikor a bárókertbe értek, a kastély elé, ott kezdték el ezt a dalt és énekelték addig, amíg a kastély udvarára nem értek.) Ma már mindez a múlté. A felszabadulással megszűnt a kepésélet, a technika fejlődése pedig megszüntette a kézi aratást is. A fiatalok közül igen sokan vannak, akik még nem vettek kezükbe kaszát, nem tudnak kaszálni. Régen viszont a felnőtté válásnak eszköze volt a kasza. A fiúk közül az számított felnőttnek, annak volt helye a legények között, aki a kaszálásban is megállta a helyét. Azóta sokat változott, fejlődött a világ. A „vagyok olyan legény, mint te, vágok olyan rendet, mint te..." korszak letűnt. Megváltozott a paraszti élet is, azonban nem árt néha emlékezni a régire, a nehezebb életre, hogy jobban meg tudjuk becsülni a mát. Ezzel a szándékkal írtam dolgozatomat is. Emlékeztetni akartam. JEGYZET 1. Nagy Géza: Az 1898-as karcsai földosztó mozgalom története. Borsodi Történelmi Évkönyv IV. Miskolc 1973. 94. 2. Nagy Géza i. m. 100. 3. B. Vajda János közlése. 4. B. Vajda János közlése. 5. B. Vajda János közlése.