A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

SELMECZI KOVÁCS Attila: Csűrtípusok Észak-Magyarország középső területén

CSÜRTÍPUSOK ÉSZAK-MAGYARORSZÁG KÖZÉPSŐ TERÜLETÉN 529 A parádi szabadtéri múzeum gazdasági melléképületének tanúsága szerint a múlt század közepén a csűr egyik tárolóhelyisége istállóként szolgált. A hatalmas tölgyfagerendákból épített favázas, ravásfahs csűr istállóhelyiségét sárral tapasztották be, hogy a meleget tartsa, mennyezetét pedig lepadlásolták. Az estálló mellett tágas folyosó, csűrvilága helyezkedik el, amelynek másik végében keskeny fallal rendelkező tárolótér állhatott a berakott takarmány védelmére. A takarmányt, az istállóban álló állatok részére szükséges szénát a csűristálló padlására hányták a csűrfolyosó felől. Az istálló mennyezetén nyíló ajtón keresztül szórták le a szükséges mennyiséget. A csűrfolyosó alatt állt a szekér és egyéb nagyeszköz. A visszaemlékezések szerint nem lehetett általános a facsűrökben történő állattartás azoknak hideg voltuk miatt. A tűzveszély miatt is aggódtak a faépületekben elhelyezett állatokért. A szóbeli hagyományon és az egyetlen tárgyi emléken kívül semmi sem őrzi a parádi völgy csűrépítésében a fa felhasználását. A hatalmas kiterjedésű közeli erdők ellenére is már a századfordulón a vályog volt az egyetlen kedvelt építőanyag, amit a csűrökhöz felhasználtak. A század elejére egyedüli építőanyagként szerepelt a vályog, a facsűr ritkaságszámba ment. A lakóházak sokkal nagyobb számban őrizték meg a faépítkezés emlékét, még boronafalas épületek is előkerültek erről a vidékről.

46 A századfordulón — a gazdasági épületek adatai alapján — a vályogcsűrök általában rendelkeztek istállóhelyiséggel. Az egyik tárolóhelyiség valójában lepadlásolt istálló. Az adatok szerint szoros összefüggés van az építőanyag és a funkció között. A parádi völgy csűrjei azért épültek vályogból már a múlt század végétől, mert az épület egyik helyisége istálló volt, a nagyállattartásban játszott szerepet. A tömörfalú vályogépület jóval melegebb, jobban zárható, könnyebben lepadlásolható. Nagy előnye még ezen kívül, hogy kevésbé tűzveszélyes, mint a faépület. Ez által a vályog, mint építőanyag megfelelt annak a más jellegű követelménynek, amit a csűrépülettel szemben támasztottak. A tömör vályogfalakból épített csűr alkalmas helyet nyújtott az állatok és a takarmány számára (18. kép). Ugyanakkor a lakóházak építéstechnikája is adva volt a vályogcsűrök emelésénél. Ez lényegesen megkönnyítette elterjedésüket. A parádi völgyben a csűrök vályogból való építésének közvetlen okát az istálló csűr alá építésében látom. Ezt megerősítik Füzes Endre által közölt mecseki istállóspajták adatai, amelyek már a múlt század közepén vert vagy vályogfallal épültek, a farekeszes sövényfal helyett.

47 Ezen istállós csűrök korai létrejötte még a funkcióváltozás tényével nem hozható kapcsolatba. A parádi völgy a legdélnyugatibb lakóterületet képezi, ahol a csűrös építkezés emléke megtalálható. Ez a földrajzi elhelyezkedés a csűrnélküli, alföldi gazdasági terület és az északabbra húzódó csűrös övezet között feltétlenül átmeneti jelleget kölcsönöz a völgynek, vagyis csűrhasználata még nem az eredeti csűrös gazdálkodáshoz hasonló. A szomszédos nógrádi területekhez kapcsolódva csűrépületei újabb eredetűek, a múlt században honosodhattak meg, ezért az alapvető kettős funkciót nem vették fel, vagy nem őrizték meg. A csűrök középső helyiségének terminológiája és használata eltér a csűrös gazdálkodásnál ismeretes formától (3. kép). A hagyományos szemnyérésre használatos csűrfolyosó csak az átjárás és tárolás feladatának tett eleget. A szemnyerés általánosan szokásos formája a lovakkal nyomtatás a csűrön 34