A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

SELMECZI KOVÁCS Attila: Csűrtípusok Észak-Magyarország középső területén

526 SELMECZI KOVÁCS ATTILA helyiség elé félereszre szerkesztett toldalékhelyiség is kerülhetett idővel

35 (16. kép). Torkos szerkezetű nagyméretű csűr egykor minden nagyobb gazdaságban előfordulhatott. Jelenleg építésének felújítása, ezáltal emléke főként a Hangony folyó vidékén él, ahol az új építőanyagból (téglából, kőből) a hagyományos formához hasonlóan építették (Arló, Sajónémeti, Borsodbóta, Felsőnyárád). A torkos csűrök alapvető vonásokban megegyeznek a többi csűrrel, ezért külön típusnak nem tekinthetőek, csupán a keresztfolyosós épület egyik variánsának, amelynél a folyosó megnyújtva tagolja a téglalap alakú alaprajzot. Az építőanyag és a falanyag figyelembevételével a csűrök építésében a következő sorrendet állíthatjuk fel. Legrégibb a fából építkezés, amit a boronafalig vezethetünk vissza. Ez a múlt század elején még általánosnak mondható. A század közepén a gerendavázas szerkezet szinte teljes mértékben felváltotta. A gerendavázas építkezés ravásfalas változata terjedt el, ami a század végéig egyedül uralkodó faltípus lett. Mellette szórványosan jelentkezett a sövény és a régelyes falkiképzés a szegényebb réteg körében, mint ahogy a földbe ásott oszlopos épületek emelése is. A századforduló utáni évtizedben a parádi völgyben áttértek a vályogépítkezésre. Ez rohamosan terjedt el a völgy helységeiben és rövid idő alatt elfoglalta a faépületek helyét is. A vályogépítkezés hatása a keleti területek felé sugárzik ki, a Tárna mentén újabban elszaporodó vályogcsűrök bizonysága szerint. A Tárna vidéke átmeneti övezetet képez a délnyugati völgy vályog- és a keleti területek faépítkezése között. Az egri völgytől észak-keletre a gerendavázas forma még mindig erősen tartja magát, leginkább az Éger és a Jósva völgyében, ahol csak facsűrök vannak. Századunk elején a keleti fekvésű völgyekben a fa mellett a kő és tégla felhasználása nyomult előtérbe. Az egri völgyben és a Hangony völgy néhány helységében (Uraj, Sáta) a kőlábas csűrök emelése megszaporodott a két világháború között. Ózd környékén a téglaépítkezés vált divatossá az elmúlt évtizedekben (kb. 1940től). Az új építőanyagot mutató csűrök még kisebb számban vannak az újabb szerkesztésű faépületekkel szemben (17. kép). 16. kép. Gerendavázas torkos csűr. Tarnalelesz, 18. kép. Az istállós csűr beosztása és a csűristálló Heves m. Bakó Ferenc felv. berendezése: j=jászol, sz=szénatartó, e = eszközök, p=polc. Párád, Heves m.