A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

SELMECZI KOVÁCS Attila: Csűrtípusok Észak-Magyarország középső területén

CSŰRTÍPUSOK ÉSZAK-MAGYARORSZÁG KÖZÉPSŐ TERÜLETÉN 521 10. kép. Vályogból épített istállós csűr. Párád, Heves m. Selmeczi Kovács Attila felv. e változatánál a tetőterhet a lakóépülethez hasonlóan a tömör falfelület tartja. A vályogfal alá kb. 50 cm magas kőalapozást szoktak rakni.

31 A vályogcsűr másik változata pilléres szerkezetű. A pilléres csűr az oszlopos szerkezet statikai elvén alapszik, a faoszlopokat vályoglábak helyettesítik. A széles és terjedelmes pillérek az épület helyiségének sarkain vannak felállítva, számuk ezért általában nyolc. Méretük 1—1,2 m szélességet és 3—4 m magasságot mutat (11. kép). A vályogoszlopok közvetlenül a földre épültek, esetleg 40—50 cm-es kőalapozásra állították. Az alapozás az oszlopokat néha összeköti, ez által 30—90 cm-es fal keletkezik közöttük. A felmenő fal viszont már nem vályogból, hanem a szellőzést jobban biztosító vessző, karó, deszka anyagból készült. A csűr tetőzetét a vályogoszlopokat felül összekötő folyógerenda révén az oszlopok tartják, a gerendavázas szerkezet módjára. A pilléres csűrök nem alkalmasak istálló elhelyezésére, mert a tetőszerkesztés miatt lepadlásolásuk nem oldható meg. Nyitott, szabad falazatuk és oszlopos szerkezetük a terménytárolás számára előnyös. Előfordulásuk a még ma is faépítkezést őrző területeken szórványosan jelentkezik, szerkezetük a faépületek analógiájára születhetett meg . Tetőszerkesztésük az újabb, a folyógerendára kapcsolt megoldást tükrözi. Kőcsűrök: A kőcsűrök főként oszlopokra, lábakra épültek. Ez az építkezés a század elején a kőben gazdagabb vidéken virágzott fel. A lakóházakat már a múlt században kőből építették. A csűrök kőlábakra emelése a század-