A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

KUNT Ernő: A magyar népi temetők szemiotikai elemzése

A MAGYAR NÉPI TEMETŐK SZEMIOTIKAI ELEMZÉSE 477 álló fakeresztnek egészen más jelentése van, mint pl. a házormon álló hasonló keresztnek. Legmélyebb jelentése — igaz — mindkettőnek ugyanaz: „Én katolikus vagyok." De ez az értelmezés eszünkbe sem jut, mert a jeleket kontextusukkal együtt érzékeljük, s akkor azonnal így módosul a jelentés a síron álló kereszt esetében: „Itt egy katolikus nyugszik"; a háztetőinél pedig: „Itt egy katolikus él". Még pontosabban szemügyre véve pedig éppen azt állapíthatjuk meg, hogy a két különböző helyen alkalmazott kereszt kimondottan ellentétes jelentéstartalmú. A ház ormán álló kereszt a házban élők biztonságát, szerencséjét, életét védi, tehát az életet jelenti, míg a síron álló kereszt — a halotti szokások szabta követelmények teljesítéseként — a halott nyugalmát, biztonságát hivatott szolgálni, s így a halált jelenti. Hasonló a helyzet a virágokkal is. Különösen régente ugyanazok a virágok kerültek a temetői sírra, mint a ház előtti virágoskertekbe. Kontextusukon múlik, hogy az egyik a halált, a másik az életet fejezi ki. Belső vonatkozások. A temetőn belül két irányban nyerhetünk információkat: a) az egykor élőkről. A temető szemiotikai rendszere ezt szolgálja tulajdonképpen. b) a jelenleg is élőkről. Ők gondozzák a sírokat, azaz fenntartják az elhunytakra vonatkozó jelrendszert. A sírok helye a temetőben. A falusi temetők központját gyakran templom, kápolna jelzi. Ha szakrális építmények nincsenek a temetőben, akkor a kaputól induló főút rendelkezik központképző szereppel. Vannak teljesen rendezetlen temetők, ahol csak a temetőkapu jelenthet valamiféle viszonyítási pontot (pl.: templomközpontú a telkibányai temető, Abaúj megye). A síroknak a fent megadott pontokhoz, illetve egymáshoz való viszonya fontos információk hordozója. E kód legkisebb eleme a sír, minden kellékével együtt, illetve ennek viszonya a központinak tekintett pontokhoz és egymáshoz. Milyen szemiotikai rendszerszerűségeket állapíthatunk meg? A templom, a kápolna körül csaknem koncentrikus körökben helyezkednek el a sírok, esetleg kripták. A főút mentén párhuzamosan azzal sorakoznak kétoldalt. Ahol csak a kapu lehet a viszonyítási pont, ott azzal szemben helyezkednek el. Minél távolabb esnek a sírok a viszonyítási pontoktól, annál egyszerűbbek lesznek, s gyakran annál inkább felbomlik rendjük. Látni olykor a központok felé orientálódó rendből kiszakadt, különálló sírcsoportokat is. Néhány sír egészen a kerítés tövébe került, sőt egy-két sírhalom nyomára a kerítés külső oldalán, a temetőárokban találunk. Mi állapítható meg mindebből szemantikai szinten? A viszonyítási pontokhoz való közelség, illetve távolság: a) rangot, b) „törzsökösséget" (törzslakó-e vagy „jövevény" az ott nyugvó?) c) erkölcsi megítéltséget jelent. A falusi temetőben a tehetősebbek, a közösség életében magasabb rangot viselők a főhelyekre, a. fenti viszonyítási pontokhoz közel temetkeztek. A temetőben a főhely hasonló módon jelöl, mint a vendégségben az ülésrend főhelye. Ahogyan távolodnak a sírok a központoktól, úgy jelzik az egyes családok, személyek vagyoni állapotának csökkenési fokát.

12 A központi helyen,