A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

FÜGEDI Márta: A mezőkövesdi kékfestő műhely

A MEZŐKÖVESDI KÉKFESTŐ MŰHELY FÜGEDI MÁRTA í Észak-Magyarországon a kékfestés mestersége későn, a felvidéki műhelyek kisugárzásának hatására terjedt el. Miskolcon például csak 1822-ben alakítottak önálló céhet a kékfestők 16 fővel.

1 Az első, területünkön letelepült mesterek a Felvidék vagy a Dunántúl régi, tekintélyes műhelyeiben tanultak.

2 Vidékünkön a kékfestés jelentősége az előbb említett területek régebbi hagyományaival és nagyobb igényeivel összevetve jóval kisebb. A Nyugat-Dunántúl nagyszámú kékfestő üzemével szemben

3 ezen a területen kevesebb és kisebb kapacitású üzem is kielégítette a keresletet. Miskolcon 1875-ben már csak 6 kékfestő működött, a század elején pedig számuk már erősen lecsökken, a kelmefestő ipar kerül előtérbe.

4 Bár a kékfestés sem a kézműves iparban, sem a népviseletben nem játszott kiemelkedő szerepet, kutatása és feldolgozása mind az ipari és kereskedelmi tevékenység, mind a népművészet vizsgálatához és feltárásához érdekes adalékokat adhat.

5 A mezőkövesdi műhely az ország keleti felének egyik legjelentősebb kékfestő üzeme volt,

6 s az iparág hanyatlása ellenére ma is működik. A jelenlegi tulajdonos, Füzeskuti József műhelye mintegy száz éves múltra tekint vissza. Füzeskuti József apja, Fürst Géza 1902-ben került Mezőkövesdre. A szakmát Esztergomban és Gyöngyösön tanulta jóhírű és tekintélyes régi műhelyekben. Gyöngyösi mestere, Kovács Gyula termékeiért a Milleneumi Kiállításon aranyérmet kapott. Fürst Géza a mezőkövesdi műhelyt 1902-ben vásárolta meg csődbejutott elődjétől, Köhlertől. A hagyományokhoz hűen a mesterség a kövesdi kékfestő családban is apáról fiúra öröklődött. Füzeskuti József 1928—31 között külföldön, Ludwigshafenban és a lyoni egyetem vegyészeti fakultásán tanult és sajátította el a kelmefestés elméleti alapjait, majd Budapesten dolgozott egy kelmefestő üzemben, mint tanuló. A kékfestést apja mellett, a műhelyben tanulta meg. 1938-ban tett mestervizsgát a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara bizottsága előtt. Az iparigazolványt mint kelmefestő kapta, a kékfestés akkoriban ugyanis csak részipar volt, a miniszteri rendelet értelmében a kelmefestő ipar munkakörébe tartozott.

7 Az iparigazolványra utólag, 1962-ben jegyezték be a kékfestő iparhoz szóló engedélyt. A műhely megvétele, 1902 után a jelenlegi tulajdonos apja felújítással és területi fejlesztéssel tette versenyképessé az üzemet. A műhely bővítésére megvásárolt három szomszédos telket, a 20-as években új szárítópadlást építtetett, majd a téli szárítótér megvalósításával megoldotta az időjárás miatt addig meglehetősen idényjellegű termelés folyamatossá tételét. Megduplázta a festő-