A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

FÉL Edit–HOFFER Tamás: A matyó hímzés alakulása és a magyar népművészet stíluskorszakai

A MATYÓ HÍMZÉS ÉS A MAGYAR NÉPMŰVÉSZET 449 75. kép. Hímzett ingujj részlete, műselyem fonállal kivarrva. Mezőkövesd. Néprajzi Múzeum arra szolgálnak, hogy a leveleket hozzájuk lehessen fűzni. A virágok kizárólag rózsák, azonban a rózsának igen sokféle módon tagolt, kivitelezett változatai. Méretben egyre nőnek, újabb-újabb szirmokat ragasztanak hozzájuk, s a szinte tenyérnyi rózsák tagolására ellentétes színeket váltogatnak. Nem vállalkozunk arra, hogy valamennyi műfajban, valamennyi tárgyféleségen kövessük a kövesdi hímzés alakulását. Az új stílusok egyik általános sajátsága, hogy állandó változásban vannak. Ezt látjuk Mezőkövesden is. A matyó hímzés virágkorában jóformán évről-évre jelentkeznek újítások. A lepedőhímzések közül hozunk példát — három eddig közöletlen és feltehetően nem is nagyon ismert hímzésféleséget — az új stílus idején is egyszerre, egymás mellett élő különféle irányzatok jelzésére. Szemben az eddig bemutatott díszlepedőkkel, ezek föltehetően mindennapi használatra készültek ágytakaróul — az egyik gyermekágyas asszony függönyéül. Más az alapanyaguk, más a hímzőfonaluk, mint az előbb bemutatott díszlepedőké, díszítésük csupán egyszínű és a menyasszonyi meg halállepedők változatos virágkompozícióival szemben, a kötények, ingujjak hímzéséhez hasonlóan nagy rózsákat állítanak egymás mellé, alájuk egyszerű fekvő virágokat és levélsorokat téve. Az egyik darab pedig ugyancsak az ingujjak, surcok hullámindáját fogalmazza meg egyszínű kékben. Ezek lepedők a példával szolgálnak arra, hogy a matyó hímzés legszínesebb virágzása idején sem veszett el az érzék az egy színnel való díszítés szépsége iránt, ami megint csak összeköti 29