A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

KATONA Imre. A sárospataki habán kerámia-receptkönyv tanulságai

422 KATONA IMRE dekben szereplő pataki fazekasok neveiben szinte kivétel nélkül szerepel a „Fazekas"-mesterségnév s mintha ekkor még állandó vezetéknevük nem lenne. Az 1723-as céhlevélen például ilyen neveket olvasunk egyszerre: Körössi Fazekas György, Fazekas Lukáts János és Fazekas András. 1735-ben az első Fazekas György, a második Lukáts János néven található, Fazekas András pedig bizonyosan Pikor András néven szerepel itt.

14 Köztudott, hogy ekkor már, a XVIII. század elejéig a vezetéknév-adás országosan végbement, Sárospatakon sincsen olyan helyi, vagy környékbeli lakó, aki ilyennel már ne rendelkezne. Más a helyzet az időközben katolizált, s a lakosságba beolvadó anabaptistákkal. Ezeknek német neve a lakosságnak idegen volt s nehezen kiejthető, ezért őket nem a nevükön, hanem foglalkozásuknak megfelelően Lakatosnak, Fazekasnak, Kovácsnak, vagy Molnárnak hívták, nemcsak maguk között, hanem hivatalos okiratokon is.

15 Elég ha Sárospatak egyik XVII. század végén kiadott urbáriumában

16 szereplő két ugyancsak foglalkozásával szereplő anabaptistára, Thobias Lakatos-ra és Joannes Késcsinálóra gondolunk. Az urbáriumban úgy szerepelnek mint elszánt rebellisek („Anabaptista, voluntarius rebellis"). Kétségtelen tehát, hogy a hejcei fazekastelep a város különböző pontjairól ideköltöző mesterekkel is bővült a XVIII. század közepén és második felében, mint erre Román János cikkében figyelmeztetett — de az sem igen vitatható, hogy a telep magját habán mesterek utódai alkották. A település és a mesterség kontinuitásának bizonyítéka a Szerencsi-féle receptkönyv fennmaradása is. A receptkönyv 1809-es dátumot visel, s a feljegyzések Szerencsi Mihály sárospataki fazekasmestertől származnak. A naplót Wartha Vince publikálta elsőízben Az agyagipar technológiája c. Budapesten, 1892-ben megjelent könyvének függelékében. Wartha a puszta közlésen túlmenően nem foglalkozik a receptkönyvvel elemzőén. Talán ennek tulajdonítható, hogy feldolgozása, elemzése ma is időszerű. Szükséges megemlíteni, hogy mesterség-titkot tartalmazó habán kódexről tud a velük és tevékenységükkel foglalkozó szakirodalom. Egy orvosi receptet tartalmazó 1612-es kódexre Szalonokon bukkant a gyerekeknél játszás közben az evangélikus pap. A kódexet az osztrák Loesche publikálta 1926-ban.

17 Sokáig úgy tudtuk, mesterségük fortélyait, titkaikat féltékenyen őrizték és csak a legritkábban vetítették papírra. A kerámiakészítés módját, a mázak összetételét tartalmazó kódex ugyan nem maradt fenn, de mint az előbbi példa bizonyítja, ilyen fennmaradása sem tekinthető lehetetlennek. Szerencsi Mihály könyve jó példa erre. Mielőtt azonban a habán kerámia technikájával, Szerencsi Mihály naplójával foglalkoznánk, szükséges megemlítenünk azokat a próbálgatásokat, melyek e kerámia technikájának — technológiájának tisztázására irányultak. A habán edények technikájára azok az ásatások sem derítettek fényt, melyeket H. Landsfeld vezetett a morvái és a felvidéki habán telepeken. Bár csak a Szobotisten és a Kosolnán 1932 és 1937 között folytatott ásatások mintegy 24 000 darab fragmentumot hoztak napvilágra — a Trencsénben és Brodskon kiásott töredékekről nem is beszélve —, mégsem sikerült a habán kerámia előállítását, az egyes típusok mibenlétét rekonstruálni.

18 Lényegében még az