A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

KATONA Imre. A sárospataki habán kerámia-receptkönyv tanulságai

A SÁROSPATAKI HABÁN KERÁMIA-RECEPTKÖNYV TANULSÁGAI KATONA IMRE Számos magyarországi anabaptista telephely közül a sárospataki talán a legfigyelemreméltóbb. Nem azért, mintha e telep lett volna a legnépesebb. A felvidéki Nagyiévárdon, Szobotisten lakó anabaptisták száma jóval meghaladta a sárospatakit, sőt az erdélyi Alvincen lakó anabaptisták száma sem hasonlítható a sárospatakiakéhoz. Még csak a telepítés körülményei sem térnek el, mondjuk, az alvinciekétől. Mindkettő fejedelmi telepítés eredménye. Az alvinci telep magját 1621-ben Bethlen Gábor, a pataki kolóniát pedig I. Rákóczi György létesítette 1645-ben.

1 Kétségtelen viszont, hogy a pataki kolónia helyzete — miként az alvinci is — alapvetően különbözött a felvidékiektől, különösen azonban a nyugat-magyarországitól. A nyugat-magyarországi habán telepet az alvincivel egyidőben, 1621-ben létesítette Batthyány II. Ferenc, az ismert Bethlen-párti politikus.

2 Míg azonban az alvinci és a sárospataki telepeket a lakosság fokozódó szükségleteinek kielégítésére hozta létre a két fejedelem, a nyugat-magyarországi anabaptisták kezdettől a földesúr közvetlen szükségleteire dolgoztak. Ez ugyan kerámiaművészetük alakulására is messzemenő jelentőségű, hiszen a különböző igény különböző kerámiatípus kultiválásával jár együtt. Ez a körülmény ugyan már megérdemli, hogy felfigyeljünk rá, mégsem ezért tartjuk a sárospatakit a habán telepek közt az egyik legfigyelemreméltóbbnak, s nem ezért foglalkozunk vele önálló tanulmányban. Bennünket mindenekelőtt az a különbség érdekel, mely a pataki és az ország többi habán telephelyei — elsősorban az alvinci és a nyugat-magyarországi — közt kimutatható, hogy t.i. míg e helyeken az erőszakos katolizálás és körülményeik változása következtében nem, vagy alig maradtak az egykori közösségből, Patakon áttérésük után is ottmaradtak jelentős részben. E tényből magától értetődő természetességgel adódik, hogy ha valahol számolhatunk a habán és a népi fazekasság kölcsönhatásával, Sárospatakon feltétlenül. Egyébként, ez a művesség tartotta fenn a habán kerámia, elsősorban mázkészítés fogásait, mint ezt Szerencsi Mihály sárospataki fazekasmester 1809. évi receptkönyve bizonyítja.

3 Alábbiakban azonban nemcsak ezzel foglalkozunk a két művesség egymásrahatásának vizsgálatakor —, persze ezzel is — hanem megpróbáljuk figyelembe venni mindazokat a körülményeket, melyeknek a kontinuitás-vizsgálatnál szerepük lehet. A kérdés változatlanul nyitott, hatott-e vagy sem, ha igen miben a habán kerámia a népire s kimutatható-e hatása a rendelkezésre álló adatok segítségével. k