A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

TAKÁCS Béla: Református templomok török hímzései Észak-Magyarországon

402 TAKÁCS BÉLA Különlegességnek számítanak a hímzett keszkenők és abroszok között a „nyomtatott" technikával díszített török textíliák. „Ezek a mintásán nyomtatott vászonfélék — írja Palotay Gertrúd — bizonyára a mai népi kékfestő mesterség módján fadúcokkal nyomtatott minták voltak. A Néprajzi Múzeum szép sorozatát őrzi olyan, valószínűleg múltszázadbeli, török festőmintáknak, amelyeknek többszínű nyomott növényi díszítőelemei régi magyar úrihímzéseink díszítményeivel rokonok".

6 Három nyomtatott térítőről találtunk írott emléket Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben. Sajókápolnán 1735-ben volt „egy tarkás nyomtatott török abrosz", Tokajban pedig az 1806-os összeírás adatai szerint volt „egy veress festékkel körös-környül nyomtatott és a sikárlásban meg szakadt, de be foldott gyolts török kendő". Szintén nyomtatott terítő lehetett a Perbenyikben ugyancsak 1806-ban feljegyzett „török karton kendő" is. A „kreton" vagy „kattun" néven is nevezett, művészi mintájú, nyomtatott vászon anyag a 18. század óta elterjedt ruha, fali, tapéta és bútorbevonó anyag volt. A perbenyiki templomban asztalterítőnek használták ezt a textíliát. Nem szándékszunk itt kitérni annak a kérdésnek tárgyalására, hogy milyen hatással volt a török hímzés ornamentikája a magyar hímzésre, mert ezt Palotay Gertrúd művében részletesen ismerteti. Tény, hogy néhány esetben 1. kép. A bereti terítő részlete