A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

DOBROSSY István: Kereskedelmi kapcsolatok és hitelviszonyok Miskolcon a 19. század végén

KERESKEDELMI KAPCSOLATOK ÉS HITELVISZONYOK 345 vosoké nem változik, a földbirtokosoké nem számottevően növekszik. A kisszámú változást az ipari tevékenység képviselői eredményezik. A két év adatainak összesítése, miskolci vonatkozásainak kiemelése mutatja, hogy a jelentős évi jövedelemmel rendelkező kereskedők Miskolcon koncentrálódtak, számuk itt a földbirtokosokénál is jelentősebb, s megelőznek minden más réteget. Tőkéjük a legmozgékonyabb, a város gazdasági és társadalmi életében, irányításában jelentőségük meghatározó. Ezt igazolja Miskolc város 100 legtöbb adót fizető polgárának névjegyzéke 1889—1890-ben.

31 A 125 személy nevét magábafoglaló lista 35 kereskedőt említ, s ez több, mint negyedrésze a legtöbb adót fizető polgároknak. Ez az arány a kereskedelem súlyát, a tőkefelhalmozásban játszott szerepét önmagában bizonyítja. Mindemellett a listán szereplő csaknem valamennyi kereskedő nevével találkozunk valamelyik miskolci pénzintézet, vagy részvénytársaság részvényeseként. Kevesebben tagjai a Kereskedelmi és Iparkamara vezetőségének, vagy valamelyik szakcsoport irányító testületének. A kereskedők közül mindössze 4 kapcsolódik gyári tevékenységhez. Mint kereskedő, s egyben termékárus szerepel Pollák Mór ecetgyáros, Hercz Zsigmond gépgyártulajdonos és gépkereskedő, Koós Soma üveg- és porcelánkereskedő, Leszih Miksa gépgyáros és kereskedő, a többi a kereskedelem hagyományos ágazataiban tevékenykedik. Az utóbbiak közül nem kiemelkedő, de számottevő volt a fával történő kereskedés. A kamarai jelentések szerint Borsodban 1888-ban 26 fakereskedő volt, s a kereskedelem akkori 33 formája között a foglalkozók számát tekintve a fakereskedés a 7. helyen áll. A viszonylag nagy fluktuáció miatt vizsgált időszakunkban a miskolci fakereskedők száma nem ismeretes. Viszont egy fakereskedő csődleltárát teljes iratanyagával őrzi a múzeum helytörténeti adattára. E dokumentációs anyag az üzletvezetésen és árukészleten, a vásárlók által igényelt termékeken túl alkalmas a korszak személyi kötődéseinek vizsgálatára. Az 1889-ben bejelentett 26 csőd egyike volt Hochmann Ignác fakereskedő csődje, amelyről először 1889. okt. 24-én a Borsod-Miskolczi Értesítő tájékoztat. „Tegnapelőtt városunk kereskedő és üzleti köreiben lényeges bukások híre terjedt el. Vagyonilag megbuktak ugyanis Weisz Soma terménykereskedő czég, továbbá Weisz József és mint tegnap értesültünk Hochmann Ignácz fakereskedő is. A törvényszék a csődöt ellenök elrendelte és csőd gondnokul Bizony Ákos és Lengyel Lajos ügyvédek lettek kinevezve. A miskolczi pénzintézetek többé-kevésbé érdekelve vannak ugyan, de nem nagy összegekkel."

32 A^ csődleltárat 1889. okt. 25-én Dalnoki Nagy Barnabás kir. közjegyző, Bizony Ákos ügyvéd, csődtömeggondnoksága alatt két szakértő tanú segédletével a csődbejutott Szeles utca 17. és 18. számú házában és üzleti helységében készítették.

33 A csődleltár megállapítása és a hitelezők számbavétele a bejegyzések szerint október 25-től november 9-ig tartott. A számbavétel a következő csoportosításban történt: I. ingatlan, II. ingóság (a ház alatti pincében, a raktárban, a raktár padon, az irodában, a szabad raktárban, az istállóban, az előszobában, a vendégszobában, a gyermekszobában, a hálószobában és a konyhában). A számbavett ingó és ingatlan vagyon 350 tétel volt, amelyen belül az árukészlet beszerzési ára 13 289,83 frt., az ingóságok értéke 1753,60 írt., a leltárkönyv szerinti követeléseinek összege 29 458,88 frt., a két háztulajdon felerészének összege 9640 frt., a miskolci izraelita új imaháztól 380 frt., vala-