A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

DOBROSSY István: Kereskedelmi kapcsolatok és hitelviszonyok Miskolcon a 19. század végén

KERESKEDELMI KAPCSOLATOK ÉS HITELVISZONYOK 341 tc.-t követő, kisipart megrázkódtató „iparszabadság", a példa szerint is említett 1873-as „nagy krach", az 1878-as árvíz, a vasúthálózat továbbépülése, amely Miskolcnak, mint korábbi végpontnak a szerepét megváltoztatta a kereskedelmi és hiteléletben is kialakított egy ún. „alkalmazkodási időszakot". Az 1880-as években kezdődő fellendülés a századfordulót követően tetőződik, amikoris 5 új bankkal kiegészülve Miskolcon 11-re növekszik a pénzintézetek száma. A 19. század közepétől a 19. század végére a felhalmozódó tőke mellett figyelemreméltó személyi kapcsolódások alakulnak ki a kereskedelem és ipar egyes területei, valamint a pénzintézetek irányítói, vezetői között. A kereskedelmi és banktőke összefonódásának (számos hasonló mellett) tipikus példáját szolgáltatja a Lichtenstein-család pályafutása. Id. Lichtenstein József (1802— 1852) 1825-ben vaskereskedést alapított Miskolcon, amely üzletházzá válva, s később fia belépésével Lichtenstein-Fürész cég néven egyike lett a legforgalmasabb városi üzleteknek. Az 1845-ben alapított Miskolci Takarékpénztár alapító részvényese, igazgatósági tagja, majd 1850—1852 között (haláláig) annak elnöke. Fia Lichtenstein József kereskedő, később jelentős földbirtokot vásárol. Kezdeményezője a Miskolci Hitelintézet alapításának, majd mint annak egyik fő részvényese, elnöke is lesz. Az 1892-ben részvénytársasággá alakuló Miskolci Gőztéglagyárnak hasonlóan elnöke lesz. Élénk politikai tevékenységet végzett, két alkalommal volt Miskolc országgyűlési képviselője, s egyik vezetője volt Miskolcon a királyi városság elnyeréséért folytatott harcnak.

25 A Lichtensteinékhez hasonló pályafutások mellett jellemzőbb a hitelintézetek támogatását élvező, hitelre alapozott, majd csődbe jutó ipari és kereskedelmi vállalkozások számának növekedése. A Kereskedelmi és Iparkamara 1890. évi jelentése szerint a miskolci törvényszék területén 1899-ben 26, 1890ben 17 kereskedelmi csőd volt. (Az ipari vállalatok és a 19. század végének ipari csődjei egy későbbi tanulmány témáját jelenthetik.) A 43 kereskedelmi csődből 1890-re 17-et fejeztek be, amelyből 5 vagyonfelosztással, 8 egyezséggel, 4 pedig vagyonhiány miatt ért véget.

26 A csődök okát a kortárs jelentés abban látja, hogy „a kereskedő kénytelen vállalkozni tőke nélkül s pedig annál inkább, mivel a gyárak nem csappant vadversenye, az árucikkek túlprodukciója folytán mintegy késztetik s csábíttatik, mert a legmesszebbmenő hitelnyújtásban részesül. S látjuk miként keletkezik az üzlet üzlet után kellő tőke nélkül, holott ma már ki-ki tudja, hogy az eredményes létezést kivívó sikeres versenyhez megfelelő tőke okvetlenül szükséges. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a viszonyok az utóbbi évtizedekben gyökeresen megváltoztak s hogy a korábbi fejletlen kereskedelem s versenyhiány vagy csekély verseny mellett lehetett csekély tőkével üzletet alapítani, ezt kedvező konjunktúrák között naggyá tenni, addig ma már a vidéki városi életben is nagyobb tőke kell az egyszerű szatócs üzlethez, mint talán korábban a nagyobb vegyeskereskedéshez. S nem tévesztendő össze a tőke a hitellel, amivel pedig számosan a tőkét pótolni akarják. Tudjuk, hogy a modern kereskedelmi élet hitel nélkül nem lehet el, de azt is tudjuk, hogy az üzlet már megnyitása napjától kezdve a hitelre nem bazírozható."

27 A vállalkozások tőkehiánya, a csődök növekedő számaránya a kereskedők fluktuációját eredményezte. Borsod megye