A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

BALASSA Iván: A filoxéra Tokaj-Hegyalján

328 BALASSA IVÁN vésbé értékes és számos értéktelen régi szőlőfajta eltűnt vagy elenyésző kis területre szorult vissza. A hegyaljai szőlők döntő többségét — elsősorban az újhelyiek kivételével — soratlanul ültették és ezt a szaporítási módok is elősegítették. A rekonstrukció során a hegyaljai szőlők is sorosakká váltak, ami más művelésmódbeli (kapálás) változásokat is eredményezett. Tokaj-Hegyalján a filoxéra megjelenéséig csaknem kizárólag kopaszfejre (bagoly-, agyszem) metszettek. Ennek az eljárásmódnak még az újratelepítés után is akadtak pártfogói, de már egyre kevesebben.

126 Nem kívánom itt most a kérdés vitáját részletezni, de a Zemplén Vármegye Gazdasági Egyesülete Szőlészeti Szakosztálya két részre szakadt, az egyik a régi, a másik az új metszési módot javasolta, a kérdésben végül is a Földművelésügyi Minisztérium így foglalt állást: „Értesítem az Egyesületet, hogy a szőlőmetszési műveletek közt, az itten tett kísérletezések szerint, a TTokaj-Hegyalja viszonyainak legjobban megfelel az egyszerű rövidcsapos váltómetszés".

127 A régi kopaszfejre történő metszés egyre inkább háttérbe szorult, majd teljesen eltűnt. Még más technikai változásokat is lehetne megemlíteni, de ezek többsége olyan, hogy azok minden bizonnyal a filoxéra pusztítása nélkül is bekövetkezett volna. Megemlítem azonban azt, hogy a korábban kialakult borfajták ekkor stabilizálódtak olyan végleges formában, ahogy azokat ma ismerjük. Az asztali bor, neve korábban ordinarium, a szamorodni, mely csak a múlt század első felében alakult ki, igazában csak a filoxéra előtti évtizedekben terjedt el. Az aszú puttonnyal történő mérése teljes polgárjogot nyert. Háttérbe szorult a máslás, fordítás, lőre stb. De nemcsak a termelésben következett be változás, hanem a szőlővel foglalkozó kapások életében és tudásában is. A filoxéra megjelenése utáni évek teljes bizonytalansága a helyi szőlőmunkások jelentős részének vándorbotot adott a kezébe. Egész Galíciától kezdve ide vándorolt szegénység talált itt valamikor munkát. Ezek a helybeliekkel együtt elestek a keresettől és a több, mint egy évtizedes kiesést már a későbbiekben nem lehetett újra kitölteni. A hegyaljai filoxéra ilyen hatásának lemérése azonban most kívül esik vizsgálódásom körén. A rekonstrukció után a szőlőmunkásoknak sokkal szélesebbkörű ismeretekre volt szükségük. Nemcsak az amerikai alany, az abba történő oltásra gondolok, hanem az ugyanebben az időszakban feltűnő permetezésre és más eljárásokra, amit mind újonnan kellett elsajátítani. Megindult az a folyamat, mely napjainkig tart vagyis a kapásnak szakmunkássá válása. Az áttekintés arról győzhet meg bennünket, hogy a filoxéra pusztítása rendkívül jelentős cezúra Tokaj-Hegyalja szőlőművelésében. Az újratelepített szőlőkben már olyan új vonások jelentkeztek, melyek kiteljesedésének nem egy alkalommal ma vagyunk szemtanúi.