A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

BALASSA Iván: A filoxéra Tokaj-Hegyalján

f A FILOXÉRA TOKAJ-HEGYALJÁN: 319' 4. kép. Szénkénegező. Politikai Újdonságok. 1883. 264. nyomán nyúltak és amelyek a vész folytán elpusztuló szőlők beépítésére alkalmasak lesznek."

90 Mint az alábbiakban látni fogjuk az újratelepítések más formában oldódtak meg. 4. Gyérítést eljárás (szénkénegezés). Először a franciák próbálkoztak vele 1869-ben, de csakhamar abbahagyták, mert a tőkék nagyfokú károsodását tapasztalták. 1873-ban más adagolással újra kezdték a kísérleteket és most már szép eredményeket értek el.

91 Innen vették át a magyar szakirodalomba és a gyakorlatba egyaránt. A feladatát így határozták meg: „A gyérítő eljárás lényege abban áll, hogy a szőlőtőke gyökerein élősködő rovaroktól koronként ismételt csekélyebb szénkéneg adagok által legnagyobb részben megtisztíttatik, anélkül, hogy ez a kezelés a szőlőtőkének valami ártalmára lenne."

92 De éppen az adagolás megfelelő megállapítása okozta a legtöbb nehézséget és a túladagolás nem egy esetben a tőkét elpusztította. A szénkénegezéssel, ha az megfelelő szakértelemmel történt, fenn lehetett ugyan tartani a szőlőt, de ez tetemes többletkiadást jelentett a tulajdonosnak, ami rendszerint meghaladta anyagi erejét. Ez hektáronként az 1880-as években a 80—100 forintot is elérte. Vagyis a szakértelem és pénzhiány miatt ezt az eljárás-