A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

BALASSA Iván: A filoxéra Tokaj-Hegyalján

A FILOXÉRA TOKAJ-HEGYALJÁN 307 Ennyi elegendő annak érzékeltetésére, hogy nemcsak Franciaországban, hanem nálunk is milyen csapást jelentett a filoxéra a gazdasági élet egészére is, de különösen egyes borvidékek életére, ahol a lakosság túlnyomó többsége akár mint kétkezi munkás, kis- vagy nagybirtokos a szőlőből élt meg. Meg kell mondani, hogy a szőlészeti szakemberek, de maga a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium is mindent megtett a csapás megelőzésére, melyről utólag látjuk, hogy elkerülhetetlennek bizonyult. Zemplén megye közgyűlése ez ügyben felterjesztést küldött a miniszternek 1885-ben: „A bekövetkezett vészes állapot nemcsak Tokaj-Hegyaljának, de a közeli vidéknek kizárólag szőlőműveléssel foglalkozó lakosságát végínséggel, de a haza ezen milliókat érő szőlőterületét, azaz ismert világ egyik legelső borvidékét végpusztulással fenyegeti... Ki kell emelnünk ezeknél fogva, hogy a hegyaljai szűkebb borvidékhez tartozó terület mintegy 12 000 hold legyen, amelynek talaja és fekvése olyan, amely azt minden egyébre — szőlőművelésen kívül alkalmatlanná teszi; tehát ha a szőlő elpusztul 12 000 hold terület fogja kopáron hirdetni Tokaj-Hegyalj a hajdani fényét és gazdagságát; továbbá miután a Hegyalján lakó mintegy 180 000 lélekből 7000 felül vannak a napszámosok, akiknek a szőlőbeni munka képezi egyedüli élelmi forrásukat ezeket a munkahiány — a szőlőbirtokosoknak nagy részét pedig azon ok, hogy szőlőből áll minden vagyonuk — a pusztulás fogja utolérni; sőt a kereskedés is, amely a Hegyalján a borokkal kulminál — tönkre megy."

15 A védekezés megszervezése Az európai államok felismerve a filoxéra terjedésének veszedelmét, már 1878-ban Bernben nemzetközi szerződést kötöttek, melynek kidolgozásában hazánk is részt vett.

16 Az 1882. évi 15. törvénycikk a nemzetközi szerződést foglalja magába, mely a szőlővesszők, törköly, szőlő ki- és behozatalát egyaránt megtiltja, illetve kivételes esetekben alapos vizsgálat és pontosan megszabott csomagolási módhoz köti.

17 A helyi védekezést nagyon megnehezítette az a tény, hogy a parasztok, kapások nem hittek a filoxérában, ezért írja Szabó Lajos a tarcali Vincellérképző Intézet igazgatója 1882-ben az alábbiakat: „Igen megnehezíti a szőlők átvizsgálását azon körülmény, hogy a községi elöljárók, de különösen a köznép nem ismervén a phylloxerát, s annak pusztítását, nem hiszi, hogy a phylloxera képes volna szőlőiket tönkre tenni s azt állítják, hogy az egészet csak az urak találták ki. így nem lévén meggyőződve a fenyegető veszélyről, a községi szemlék is csak felületesen, minden komolyabb meggondolás nélkül hajtatnak végre, csakis a felsőbb rendeletnek s erőszakos pressionak engedvén."

18 Nagyjából így lehetett ez az egész Hegyalján, amint azt Crosse András „Tállya város és környéke phylloxera biztosa" ugyancsak panaszolja az alispánnak: „Eddigelé azon szomorú tapasztalatot tettem, hogy a legfőbb hatóság az egész phylloxera ügyet üres rémképnek tekintvén, a biztosokat semminemű támogatásban nem részesíti."

19 Herman Ottó már 1880-ban írja: „Hegyalja népe remeg, mert hiszen a baj Kassa felől már megközelítette — hegyeibe már talán be is férkőzött. Az ijedt-