A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

VERES László: A politikus Herman Ottó

A POLITIKUS Herman OTTÓ 27 gondolata. Ez a magyar terület államhatárait tekintve az Adriától a Kárpátokig terjedt volna, államformája pedig a köztársaság. Ez a köztársaság egyesítette volna a magyarság vezetése alatt az ország összes nemzetiségét.

11 Nézetében ellentmondásos. Az önálló államiság megvalósítását a közjogi viszonyok bojgatása nélkül képzelte el. A Magyarországot és Ausztriát összekötő perszonáluniót mindig sérthetetlennek tartotta. Ugyanakkor elismeri minden nemzet önrendelkezési jogát, vagy önrendelkezési jogáért vívott harcát. Ennek ellenére a leghevesebben tiltakozott a magyarországi nemzetiségiek mozgalma ellen. Tiltakozása csak akkor progresszív, mikor a német Schulverein törekvéseket jogtalannak tartja. A többi nemzetiségiek önrendelkezési jogának kétségbe vonása pusztán elmaradottságukra való hivatkozással helytelen állásfoglalást tükröz.

12 Herman Ottó ellentmondásos történelemszemlélete összhangban áll gyakorlati-politikai tevékenységével. Ez nyilvánult meg a Kossuth Lajoshoz és a munkásmozgalomhoz fűződő kapcsolatában egyaránt. Kossuth elsősorban a tudóst tisztelte személyében, és csak másodsorban a politikust, aki „nagy szellemi és erkölcsi hatalmat képviselt, mert neki soha semmiféle privát érdeke és személyes célja nem volt a politikában.

13 Herman Ottó pályafutását nagymértékben meghatározta az 1848—49-es forradalom és szabadságharc. 1848— 49 és Kossuth személye elválaszthatatlan egységet jelentettek a politikus Herman Ottó számára. Kossuth és a nemzet fejlődése, Kossuth és a nacionalizmus egymást kiegészítő fogalmak. Nem véletlen, hogy Herman Ottó és Kossuth Lajos között a kiegyezést követő időszakban alakult ki kapcsolat, mikor ez egyet jelentett a kiegyezés elleni tiltakozással. A mérges csók c. cikkében az erdélyi falvak elrománosodási folyamatáról tájékoztatott Herman Ottó.

14 Cikkének kefelenyomatát Kossuthnak is elküldte, aki személyes támogatásáról biztosította Herman Ottót: „Minden talpalatnyi térrel, melyet a magyarság elveszít, hazánk ezredéves magyar állami jellegének bizonyossága csorbul. Hazafiúi irányban ellensúlyozni a magyarellenes állambomlasztó bujtogatást, feltartani a magyarságot, visszaszerezni az elvesztett tért, fejleszteni a magyar közművelődést oly önvédelem, melyet minden magyarnak támogatni kellene."

15 E tanulmány megjelenése a Kossuth és Herman Ottó között kialakulandó kapcsolat kezdete volt. A kapcsolat azonban nem volt ellentmondásoktól mentes. Kossuth Lajos őszinte elismeréssel beszélt Herman Ottó tudományos munkásságáról, de mindig élesen bírálta ellentmondásos politikai tevékenységét. 1875-ben, mikor Herman Ottó független iparpártot akart alapítani, hol „a magyar iparosok és kereskedők mint honpolgárok, kiket egy speciális érdekközösség fűz egy csomóba, sajnálatos ziláltságukból kompakt testületi súly öntudatára vezettessenek, miszerint érdekeiknek (melyek a hazának is mondhatlan fontosságú érdekei) biztosítására szervesen tömörített erővel tekintélyes állást foglaljanak a nemzet közéletében."

16 Kossuth élesen bírálta Herman Ottó antidemokratikus állásfoglalását, tervezetét. „Mert hát a ki közép osztályt mond, az felső osztályt és alsó osztályt is mond, valakit maga alá teszen, valakit maga fölébe helyez."

17 Hasonlóképpen bírálta Kossuth Herman Ottó állásfoglalását, melyet a Bosznia-hercegovinai okkupáció alkalmával tanúsított. Az 1877—78-as orosz—török háború erősen megosztotta