A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
RÓZSA Miklós: Svájci cukrászok Miskolcon
SVÁJCI CUKRÁSZOK MISKOLCON 247 5. A cukrász szó nyelvünkben első alkalommal 1830-ban jelenik meg, 50 azonban egyhamar nem honosodhatott meg, mert 1835-ben még „idétlenség"nek is tartották. 51 Miskolcon a cukrászt még 1833-ban is „czukor csemege készítő"-nek, „Czukros-sütemény Készítő"-nek nevezik, 52 és 1838-ban a cukrász nem cukrászipart folytatni, hanem „zukrász béli boltot nyitni szándékozik". 53 Az ipar szó a nyersanyagoknak a felhasználás vagy tovább átalakítás céljára történő feldolgozásra irányuló gazdasági tevékenység (Gewerbe, Industria) megjelölésére nyelvünkben csak 1828-tól — és a mai köznyelvi jelentését megelőzően ingadozó jelentéssel — használatos. 54 A cukrászi tevékenység a magyar iparigazgatásban 1831-ben a szabad művészetekhez tartozott 55 és csak az 1851. évi ún. Ideiglenes Iparrendtartás 56 óta ipar. így kizárt, hogy a cukrászipar szó 1831-ben már ismert és használatos lett volna. Bizonyosra vehető tehát, hogy a „Miskolczi czukrászipar megalapítója 1828. évben" szöveget nem a sírkövön olvasható 1831. évben, hanem később, lehet hogy az 1928. évi centenáriumi megemlékezéskor vésték a sírkőbe. A fentiek alapján viszont az állapítható meg, hogy ha az avasi sírban valóban a cukrász Jóst nyugszik, akkor a sírkövön a keresztnév téves, és idézett cikkében Henszelmann is tévesen említi a cukrászda alapítóját Adolf keresztnévvel. Az, hogy a sírkőfelirat szerint az ott nyugvó Jóst Adolf 1831 májusában halt meg, s az anyakönyvi bejegyzés szerint az 1831 májusában elhalálozott Jóst Adolf 8 hónapos csecsemő volt, egyfelől arra enged következtetni, hogy a sírban nem a miskolci cukrászipar 1828. évi megalapítója nyugszik, hanem fia, másfelől arra a feltételezésre indít, hogy a máshol elhunyt és eltemetett apa (hiszen az Avasi Lelkészi Hivatal halotti anyakönyvében nem szerepel!) tetemeinek ideszállítása folytán azok és fia tetemei egy helyen nyugszanak, s a sírkőre csak utólag vésték rá a miskolci cukrászipar alapítására utaló szöveget, ... de az is lehetséges, hogy a cukrász Jóst sírkövének elpusztulása, elkallódása folytán a cukrászutódok az ő sírjára a fia sírkövét állították anélkül, hogy a rajta levő német nyelvű feliratot megváltoztatták vagy kiegészítették volna. Müller Oszkár nevének és elhalálozási idejének a sírkő hátsó lapjára vésése ugyancsak több lehetőséget enged feltételezni. Lehet, hogy őt hozzátemették Jóst Adolfhoz (esetleg Jóst Adolfhoz és atyjához). Lehetséges az is, hogy eltemetésekor a csecsemő Jóst Adolf megszüntetett sírján állott követ használták fel. Ez esetben elképzelhető, hogy az így másodlagosan felhasznált sírkövet az 1928. évi centennarium alkalmával Müller Oszkár akkor már nem gondozott, esetleg már meg is szüntetett sírján hagyva, a kőbe abban a feltevésben vésték a cukrászipar alapítására utaló szöveget, hogy a sírban a felirat szerint nyugvó Jóst Adolf, — a cukrász Jóst volt. A feltevéseket és lehetőségeket még sokféleképpen lehet variálni! A sírkő Jóst Adolfra vonatkozó német nyelvű felirata és a halotti anyakönyvi bejegyzés közötti összhang, valamint az, hogy a cukrászdaalapító a tanácsi irat szerint Jóst János volt, továbbá az, hogy Jóst Adolf a „Helveczius" Jóst János fia volt, ugyanakkor Jóst János elhalálozása az Avasi Lelkészi Hivatal halotti anyakönyvében nem szerepel, továbbá, hogy a sírkőbe Müller Oszkár nevét és elhalálozási idejét is bevésték, végül a cukrász és az ipar szó története,
