A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

RÓZSA Miklós: Svájci cukrászok Miskolcon

SVÁJCI CUKRÁSZOK MISKOLCON RÓZSA MIKLÓS Svájc legnagyobb és legkeletibb kantonjának, a mezőgazdasági termelésnek kevésbé kedvező, rideg klímájú, hegyes Graubündennek gazdasági létét saját földjén megerősíteni nem tudó, vegyesen rétoromán, olasz és németajkú lakossága már a XVII. században szívesen indult a határokon túli, főként a baráti Velencei Köztársaságban kínálkozó kenyérkereset után. A kivándoroltak részben mint vándor pálinka- és rozsólis kereskedők és mint pástétom- és cukros sütők (pastrineri) keresték kenyerüket, később kávéházakat is nyitottak.

1 A rokokó haldoklásához díszletet nyújtó Velence arculatához hozzátartozó Svizzeriket azonban 1766-ban kiutasították a Köztársaság területéről.

2 A kiutasítottak további vándorlásra kényszerültek. Ők, és a később útnak indulók lettek sok európai város édességkészítő iparának fejlesztői, sok helyen megalapítói. A kivándorlókat követték testvéreik és más rokonaik, akik ugyancsak megtanulják a cukrászatot, átveszik a már megalapított üzletet, majd tovább adják a következő nemzedéknek.

3 A XVIII. század végén és a XIX. század elején egyfelől a hegyvidéki mezőgazdasági termelés, a marhatenyésztés és az olasz területre irányuló marhaexport, másfelől a paraszti lakosság gazdaságaiban tenyésztett teherhordó állatokkal ellátott málhaszolgálat volt a grabündeniek legfontosabb megélhetési forrása. A kivándorlók is többnyire mezőgazdasági foglalkozásukat, paraszti életüket cserélték fel a külföldi kenyérkeresettel. A kivándorlás a legnagyobb intenzitást a XVIII. század végén és a XIX. század elején érte el.

4 A kivándorlás okát századunk első felében a lakosságnak a kanton kedvezőtlengazdasági helyzetére visszavezetett szűkös megélhetési lehetőségeiben jelölték meg.

5 Az újabb kutatási eredmények

6 azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy az engadini völgy lakóit többnyire nem hazájuk gazdasági adottsága kényszerítette külföldi munkavállalásra, hanem sokkal inkább a meggazdagodásra törekvés. Erre a saját hazájukban általában nem kínálkozott lehetőség, s így nem sajnáltak semmilyen fáradságot, hogy a céljukat külföldön érjék el. A kivándorlás és annak a gazdasági életre gyakorolt különböző kedvező és kedvezőtlen kihatása Graubünden XVIII—

XIX. századi történetének egyik fontos tényezője, és svájci historikusok, valamint szociológusok kutatásának egyik központi tárgya. A Magyarországra érkezett graubündeniek itteni szerepére történetírásunk eddig nem figyelt fel. 16