A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
JOÓ Tibor–ZSÓRY József: Tolcsva műemlékei
228 JOÓ TIBOR—ZSÓRY JÓZSEF bővítették a tornác két végéhez hozzátoldott 4,85 méterszer 5,68 méteres, illetve 5,72 méteres, ugyancsak kétszintes résszel. A toldalékok földszinti helyiségei külön külső bejáratokat kaptak, az emeleti új helyiségeket a folyosókkal és a mögöttük levő helyiségekkel kötötték össze. Az épület később még a hátsó homlokzatának egyik szélén is kapott még egy 3,94x6,12 méteres, kétszintes toldalékot, miáltal még tovább romlott az épület alaprajza és tömegének megjelenése. Mindkét szint jelenlegi alaprajzát bemutatjuk a 7. számú és a 8. számú felvételeken, s azok segítségével követhető az alaprajzi változtatások jellege, sőt sorrendje is. Az alsó szint dongaboltozatos. Amennyiben a boltozatok rendszerét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy egyes közfalak eltávolítása, illetve beépítése előtt ezen a szinten 5 helyiség volt. Mindegyik hosszúsága 8,85 méter, szélességük 4,60, 6,15, 5,21, 6,20, illetve 3,60 méter. A belmagasság 2,80—3,15 méter között változik. A külső főfalak vastagsága 1,01—1,05—1,15 méter, a belső válaszfalaknál találunk azonban 1,35 méteres, sőt 2,25 méteres falrészleteket is! Az ablakosztás eredetileg itt is igen ritka, 1 + 1 + 1 ritmusú volt mindkét oldalon. Az egyes nyílások tengelyvonala közötti távolság 8,90—9,00 méter. A tornác későbbi kiépítésére mutat az is, hogy a hátsó homlokzaton ma is meglevőd, lőrés szerűen kifelé keskenyedő (1,50 méterről 0,67 méterre szűkülő), ablakkal szemben a jelenlegi tornác felé szimmetrikusan ma is megvan a hajdani nyílások helye, továbbá az is, hogy a pince padlószintje 0,60 méterrel lejjebb van, mint a tornácé. Ezt a 9. szám alatti metszet is érzékelteti. Az ablakosztások ritmusa az emeleti főhomlokzaton 1+3+1+3 + 1 volt és maradt a toldalékok kiépítése után is, de két oldal- és egy közép-rizalit jelentkezése mellett. A középrizaliton íves oromzat található, címerrel. A címer faragványait az 1958. évi tatarozásnál elrontották. Az emelet egyébként két traktusos, a hátsó traktus keskenyebb. 8 helyiség boltíves, a boltozatok teknőboltozatok, vagy hevederek közötti csehsüvegboltozatok. Az emeleti legnagyobb helyiség (jelenleg kultúrterem) 42,90 négyzetméteres. A külső főfal vastagságok az emeleten 91, 92, 94, 100 centiméteresek. Az épület hosszúsága: 34,67 méter; szélessége az U alakot kialakító toldalékokkal együtt 18,50 méter (ezek nélkül 14,21 méter, illetve a tornácok nélkül 10,90 méter). Alapterülete (kerekítve) 600 négyzetméter, a beépített légköbméter: 4,200. Az 1659. évi építést a belső ajtószemöldökén levő évszám tanúsítja. Konkrét adataink nincsenek sem az építőre, sem az építtetőre. Véleményünk szerint az építőmestert éppenúgy, mint a Király-udvari kastélynál a kassai, vagy eperjesi mesterek között kell keresni, míg építtetőnek a szerzők Bónis Ferencet, Zemplén és Abaúj megyék táblabíráját tartják, mivel a XVII. század ötvenes és hatvanas éveiben a Rákóczi családon kívül csak ő volt jelentős birtokos és igényes építtető Tolcsván; kassai háza is — az ebédlő palotán kívül — 9 szobás volt 109 , s a Bónis kúria állott Tolcsva közepe táján. Bónis Ferenc 1671. április 30-i kivégzése után özvegye férjhez ment Uszfalussy Uz Istvánhoz, akit 1679-ben lelőttek, ezt követően — a hajdani Bónisné —harmadik férje Semsey György lett. A XVIII. században a Semsey család már nem birtokos Tolcsván, viszont a történeti részben leírtakból is kitűnik, hogy 1711-ben gróf Szirmay István — korábban a Rákócziak bizalmasa, később a Habsburgok számos ki-
