A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

JOÓ Tibor–ZSÓRY József: Tolcsva műemlékei

218 JOÓ TIBOR—ZSÓRY JÓZSEF megvették a kincstártól. 1747-ben még volt birtoka Tolcsván a Klobusitzke családnak is, de a tolcsvai birtokok legnagyobb része a Szirmay család kezéby került, bár birtokos volt még itt a Mezőssy és a gróf Sennyey család is.

87 A Szirmayak ebben az időben már egyedül Zemplén megyében 82 helységben voltak birtokosok. A naplóíró Szirmay András unokája 1802. december 31-én kapta meg a „tolcsvai és erdőbényei" előnevet.

88 A gróf Dessewffy család a Szirmayak révén, illetve leányágon került a tolcsvai birtokosok, kastélytulajdonosok közé.

89 A XIX. század későbbi évtizedeiben birtokossá vált báró Waldbott család Bretzenheim rokonság révén került birtokba.

90 Báró Waldbott Frigyes báró Beust Hedvigát vette feleségül, aki Bretzenheim Károly Ágost herceg leszármazottja volt. A Bretzenheimek a Trautsonok megszakadása után, 1808. évi adománnyal lettek hegyaljai nagybirtokosok. A XIX., illetve a XX. század során tolcsvai udvarházak tulajdonosaiként szerepeltek még a Stépán és a Szemere családok is. A múlt század végi és e század elejei történeti feldolgozások említést tesznek arról is, hogy Tolcsván a középkorban vár is állott. Borovszky Samu szerint: „Hajdani várának nyomai a Várhegy tetején a múlt század közepén még láthatók voltak, de ma már alig van valami nyomuk."

91 Dongó Gyárfás Géza a Hegyalját védő várrendszer kővárai között (Patak, Keresztúr, Tállya várai mellett) sorolja fel Tolcsva várát.

92 Könyöki Józsefnek Magyarország várairól készített jegyzéke az elpusztult várak között sorolja a zemplénmegyei Tölcsvárat.

93 Magyarország középkori várai között Czobor Béla is említi a Tolcsva fölötti Várhegyen levő várat.

94 A XX. század elején arról írnak, hogy a „Várhegy tetején várromok vannak és egy tó, amelytől némelyek a nevét is származtatják, mintha Tósvár lett volna hajdan."

95 Détshy Mihály^ viszont arra mutatott reá, hogy nincs hiteles forrás arra, hogy Tolcsván az Árpádkorban állott vár, amint hegyaljai várrendszerről sem beszélhetünk. Könyöki TÖlcsvára aligha helyezhető ide, Tósvár naiv etimológiája legfeljebb kuriózumként kezelhető.

96 A középkori település nagymértékű fejlődését az egyre növekvő mértékű szőlőművelés segítette elő. A hegyaljai szőlőtermesztés már az Árpádházi királyok alatt is nagyméretű volt és nagyszámú adat bizonyítja azt, hogy IV. Béla, V. István a XIII. század közepén és második felében a mai Sátoraljaújhely, Sárospatak, Bodrogolaszi, Olaszliszka stb. újjáalapítása, királyi szőlőmívesek telepítése stb. érdekében milyen intézkedéseket tett.

97 A magyar városfejlődés és városépítés történetének vizsgálói egyetértően mutatnak reá, hogy Tokajhegyalján és környékén a városiasodás már a XIII. században megkezdődött.

98 Történészeink az egész középkori Magyarországon kialakult XIV—

XV. századi mezővárosok számát kb. 800-ra teszik,

99 ebből a mai országterületre mintegy 30% jut. Nem vitás, hogy ezek között van Gönc, Abaújszántó, Megyaszó, Mád, Szerencs, Tállya, Tokaj, Tarcal, Erdőbénye, Tolcsva, Bodrogkeresztúr, Olaszliszka és Sátoraljaújhely is, s ezeknek a fejlődése a XVII. században is tartott, illetve megismétlődött. Ez az újravirágzás a súlyos történelmi események és az állandó létbizonytalanság ellenére, a kettős adóteher mellett is szükségszerű volt, a szerémségi borvidékek elvesztése után a Hegyaljával szemben támasztott szőlőtermesztési követelményekkel, az aszúbor-készítés XVI. század közepi felfedezésével, az északi és északkeleti szóm-