A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
BARTHA László: Teherhordó eszközök Domaházán
464 BARTHA LÁSZLÓ az őszi pásztorünnepekre, Ferenczi Imre a huszita hagyományokra talál adatokat a faluban 6 . Molnár Balázs a híres pásztorfaragásról, a domaházi tükrösről ad hírt 7 . Tanulmányunkban Domaháza teherhordását, egy viszonylag könynyen körülhatárolható földrajzi egység lakosságának szállítási szokásait és teherhordó eszközeit próbáljuk leírni. A feldolgozás folyamán K. Kovács László felosztását követtük, bár ,,. . . a közlekedés és teherhordás kutatásában na »y on megnehezíti a kategóriák alkotását, hogy az idevágó .iyag az emberi tevékenykedés: a munka összességéből vonatik ki 8 ." figyeltünk a részterületekre, az eszközök pontos leírására, de ahol a más vádékeken gyűjtött anyag elegendő összehasonlítási alapot adott, megkíséreltük párhuzamok vonását is. Az anyag tárgyalisa során kizártuk i szállítás és vontatás körébe sorolható teherhordási módokat. 1. Kendők, lepsdőfélék Domaházán a legtöbb teherhordó eszköz vászonból készül. A vászon minősége, nagysága, funkciója szerint formailag is elkülöníthetők az e csoportba tartozó kendők és lepedőfélék. Hamvas. A faluban a legáltalánosabb. Minden alkalmas terhet batuba kötnek, amelyre téglalap alakú, 120—160 cm-es házivászont, otthon font-szőtt hamvast használnak leginkább. Ezt csak a határba hordják, a faluból nem lépnek ki vele. Vásárba, szomszéd faluba csak a teljesen tiszta és finomabb szövésű kishamvast viszik (125x125 cm), amely vagy síkos, csíkos, szőtt mintás, vagy cifrított, kivarrott. A hamvas szó helynévként bukkan fel a XIV. században, a XVI. század első felében melléknévvé válik. Mivel a szó több jelentésű, nem is fordítanánk rá nagyobb figyelmet, hiszen a hamvas szilva, hamvas gyümölcs szóalakban nemigen keresnénk a teherhordó eszközt. Érdekes azonban, hogy Bárczi Géza a finn kolum-mal veti össze, amelynek 'szalmatörek, szemét' jelentése van 9 . így már joggal tételezhetünk fel valamiféle kapcsolatot a hamvas és a bele való teher között. A megmaradt és fellelhető emlékek alapján ezt a vidéket is a keleti palócság hamvassal, ponyvával cipekedő területeihez kell sorolnunk. Erre vonatkozóan Gunda Béla megállapítja, hogy az Abaúj-Zemplén megyei ponyvák, ponyusok jóval nagyobbak az ország más vidékein használt ponyváknál, s azokon mindig trák van (kivéve a vásárba járó abroszt) 10 . Az északi területeken több kutató megfigyelte a nagy méreteket 11 . Ahogyan dél felé haladunk, a teherhordó ponyvák úgy lesznek egyre kisebbek. Először eltűnik a trák, majd a 160x160 cm-es méret 120x160 cm-re csökken, s kialakul a 125x125 cm-es kishamvas, kötőszalag nélkül 12 . Ezt a jelenséget azért kell hangsúlyoznunk, mert a tipológiai változások funkcionális átalakulást is hordoznak. Valaha a barkó vidékeken is univerzális teherhordó eszköz lehetett, de más cipekedési eszközök elterjedésével — elsősorban a kosárfélék elterjedésére gondolunk — visszaszorult. Domaházán nem szeretnek nagy batut vinni! Mint említettük, a 120x160 cm-es hamvas jóval kisebb a Bodrogköz és Hegyköz falvaiban
