A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
PALÁDI-KOVÁCS Attila: Batyuzó lepedők és elnevezésük Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
BATYUZÓ LEPEDŐK ÉS ELNEVEZÉSÜK BORSOD-A3AÜJ-ZEMPLÉNBEN 447 szó ment át a szomszédos cseh és szlovák parasztság nyelvébe, batoh alakban. A magyar szó valószínűleg hangfestő eredetű, s kapcsolatban állhat a bútor, bugyor szavakkal is 25 . Gunda Béla, a szlovák terminusok földrajzát elemezve, megállapította, hogy a batyunak három elnevezése emelkedik nagy táji jelentőségűvé: Nyugat-Szlovákiában a nosa, (noska), Közép-Szlovákiában a batoh, Kelet-Szlovákiában a zajda' 2G . A nosa-nak megfelelő magyar szóalakot nem ismerünk, a hazánkban élő szlovák szórványok nyelvéből sem ismerjük a szót. A zajda viszont nyelvjárási szóként bekerült a magyar nyelvbe. Elterjedtségének megrajzolásához járul hozzá jelen dolgozat 1. számú térképe is. Hozzá kell tenni, hogy a zajda szó felbukkan a DélNyírségben 27 , de ismeretes a Kárpátalján élő magyarság nyelvében is 28 . Meglepően korai első írásos említése, már a XVII. században megörökítették. Kniezsa István ismeretlen eredetű szónak vélte, amelynek vándorútját nem kísérelte meg rekonstruálni nagy művében 211 . Gunda Béla a magyar ajda, zajda terminust előbb szlovák jövevényszónak nevezte 30 , de egy évtizeddel későbbi munkájában ukrán átvételként említi' 51 . Időközben Kiss Lajos állást foglalt a zajda keleti-szlovák dialektusból való származtatása mellett 32 . A szó eredeztetése körül alighanem lesznek még véleménykülönbségek. A zajda, sajda galíciai, podoliai, kárpát-ukrán analógiáinak ismeretében nem zárható ki megnyugtatóan az ukrán átvétel lehetősége. Fel kell tennünk, hogy a szó a vlach kolonizációval került az Északi-Kárpátokba, s ezzel magyarázható morvaországi felbukkanása. Az ukrán elem súlyát ebben a hosszú kolonizációs folyamatban az újabb történeti-etnográfiai kutatások megfelelően tisztázták (Ila Bálint, Dobrowolski K. és mások). A mai Kelet-Szlovákia és Északkelet-Magyarország településtörténetében az ukrán etnikumnak alighanem nagyobb szerep jutott a XVII— XIX. század folyamán, mint azt általában felteszik 33 . Azokban a falvakban, ahol az 1. sz. térképünk a zajda, ajda terminust mutatja, általában nem találjuk nyomát szlovák népességnek. Görög katolikus ukrán lakosságra viszont számos esetben utalnák a források 34 . Ezért a településtörténet tényei bennünket arra a feltevésre késztetnek, hogy a zajda a keleti-szlovák dialektusban csakúgy, mint az északkeleti magyar nyelvjárásban ukrán átvétel, s a közvetítő elem a szlovákságba és a magyarságba az évszázadok alatt felszívódó ukrán népesség volt. A durva batyuzó lepedő elnevezései közül kiemelkedő hamvas szóról tudjuk, hogy a hamu finnugor alapszó származéka 35 , amelyet a múlt század elején jegyeztek fel először vászonlepedő jelentésben. Nincs kétség a korcos és a pacókos szavak magyar képzése felől sem. Előbbi az ófrancia eredetű Tcorc szóból 36 , utóbbi az előttünk ismeretlen eredetű pacok szóból származik. A trák és származékai (trakkos, tracskos, tracska, tracskuja) eredetét Kniezsa István világosan megfogalmazta nagy műve tracska címszavában, ahol nem hagy kétséget az alapszó szláv eredete felől 37 . Nem kevésbé egyértelmű az abrosz, a ponyva és a jelzős összetételekben a batyuzás terminológiájához tartozó ruha szó szláv származása 38 . A lepedő viszont belső fejlődésű származékszó 39 . Egyelőre ismeretlen előttünk a trő-
