A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

PALÁDI-KOVÁCS Attila: Batyuzó lepedők és elnevezésük Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

BATYUZÓ LEPEDŐK ÉS ELNEVEZÉSÜK BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉNBEN 437 tálló körül hurcolt lepedőket nem használnak

8

. Borsod-Abaúj-Zemplén túlnyomó részén, a Tisza menti síkság egyes falvait leszámítva legalább kétfajta lepedőt használnak a cipekedéshez. Némely vidéken a durvább anyagú ponyvák között is mutatkoznak eltérések. így például a borsodi barkó asszonyok határban használt hurcolkodó hamvasa finomabb vászonból készül és kisebb méretű, mint a férfiak óli hamvasa. Utóbbi durva csepűvászonból készül, s nemcsak nagyobb, de a négy sarkán rövid kötőlék (sallang, filé) is található

9

. A barkók harmadik hátilepedője az abrosz, amit az asszonyok tiszta ruhához, utazás, piac, búcsú alkalmával használnak a batyuzáshoz. Más vidékről nem ismerjük ilyen részletességgel a hátilepedő-féléket, ezért megelégedtünk két alapforma megkülönböztetésével. A durva lepedő elnevezéseit 2. számú térképünk mutatja be elterjedtségük szerint. A térkép 15 jele is mutatja, hogy milyen változatos a durva lepedő nyelvi anyaga a megyében. A térképről leolvasható, hogy a hamvas szó keleti határát Borsodban a Sajó völgyében kereshetjük, Gömörben a két Balog-völgyi kutatópont (Nagybalog, Cakó) jelzi a határt. A hamvas szóterületen belül az egységet a Bükkalja bontja meg. Két ponton is felbukkan itt a patrac, egyen a panyi, sőt a tracska is megjelenik. A hamvas szó a batyuzásnak egyik kiemelkedő műszava, amely Borsodtól nyugatra nagy területen követhető, alakváltozataival a nyelvterület egyéb részein is találkozunk (Partium, Szilágy). A durva lepedő formájára, a sarkain található kötőlékre is utal az elnevezések jelentős hányada: korcos, pacókos, trakkos, tracskos, tratykos. Ezek a kötőmadzag jelentésű ícorc, pacok, trák, tracska szavakból képzett megjelölései a batyuzó durva lepedőnek. A pacókos szemmel láthatólag a Felső-Sajó-völgyi, Rozsnyó-vidéki magyarok szókészletében ismeretes. Keletre tőlük, az egykori Torna megye területén és peremvidékén a korcos szó terjedt el, és szorított ki minden más elnevezést. A 2. térképen a korcos szóterületet megbontják a tracskos szó pontjai (Bódvarákó, Tornaszentandrás, Viszló). E pontokon a tracskos egy régebbi nyelvi állapot emlékének mutatkozik, amely visszaszorulóban van, s a fiatal nemzedék tagjai már ima is a környéken használatos korcos szót használják. Különösen akkor, ha idegennel beszélnek. A korcos szót ugyanis magyarabbnak érzik, s ezzel magyarázható folytonos, ma is érzékelhető terjedése. A Szárazvölgyön és a Bódva alsó szakasza mellett a tracskos, a Bódva torkolatvidékén a tratykos elnevezéssel találkozunk. A szóképzés a trák, tracska szavakból a magyar nyelv szabályai szerint történt, az -s képzővel. Az alapul szolgáló szavak származásának eldöntése annál nehezebb probléma. Az egykori Abaújban két terminus érdemel különös figyelmet. Északon, Kassa—Gönc térségében a trőnye, délen, a Csereháton, a Hernád-völgyben a ponyus. A hajdani Zemplénben, északon a nyelvhatár mentén a plakcin, plakcina, délebbre, a Bodrogközben és a Hegyalján a ponyva elnevezést találjuk. Utóbbi a Hegyközbe is benyomult trakkos ponyva összetett alakban. Gyakrabban használják azonban az önállósult előtagot, a trakkost, a durva batyuzó ponyva megnevezésére. A ponyva, ponyóka, panyi, panyó, ponyus szavak egybetartozását nehéz lenne bizonyítani. Kniezsa István a panyót például a pcmyd/cából való