A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
DÉNES György: Szalonna, feudális főúri szálláshely és kerek temploma
72 DÉNES GYÖRGY Szalonnai Loránd halála után fia István személyében még egyszer jelentős 'egyéniség lett Szalonna ura. Nevével először egy családi birtokper kapcsán született oklevélben találkozunk és ugyanitt egy meglepő adattal is: midőn az országbíró 1358-ban utasította a jaszói káptalant, hogy Szalonnai Loránd fia Istvánt a perben hallgassa ki, a káptalan jelentést tett az udvarnak, hogy erre nincs lehetősége, mert Szalonnai István hosszabb idő óta Padovában tartózkodik, ahol tanulmányait végzi0 . Ezek szerint Tekus fia István nádor utódainak családja továbbra is rangos főúri család maradt, ha nem is vállalt minden tagja hivatalt a királyi udvarban, de adtak rángjukia, a család tekintélyére és jövőjére is. Szalonnai István Lorándnak legfiatalabb fia volt, akit valószínűleg papi pályára szántak és föltehetőleg azért küldtek ki tanulni a padovai egyetemre, hogy rangjának megfelelő főpapi szék betöltésére felkészülhessen. Űgy látszik azonban, hogy három bátyja aránylag fiatalon és gyermektelenül hunyt el, így Szalonnai Istvánra a főpapi hivatal helyett a nagyhatalmú család fenntartása hárult. Szalonnai Loránd fia István tehát az akkori Európa egyik leghíresebb egyetemén, a trecento, a protoreneszánsz Olaszországának, a tudományok és művészetek szeretetére nevelő, rangos főiskoláján végzett tanulmányokat és onnan hazatérve vette kezébe a Szalonnai család kiterjedt birtokait. Hogy Szalonnai István valóban poimpa- és (művészetkedvelő, az olasz trecento szellemében nevelkedett, igazi Anjou-kori főúr volt, azt talán az bizonyítja iegkézzelí'oghatóbban, hogy nevéhez fűződik 1383-ban a Szalonna fölött emelkedő Hármas-hegyen (Trimons), Martonyi határában, egy pálos kolostor alapítása és a kolostor — még ma romjaiban is megkapó szépségű — gótikus templomának felépíttetése1 . A pompakedvelő főúr nyilván nemcsak a barátok, hanem a maga számára is építkezett. Valószínűleg az ő nevéhez fűződik a család szalonnai udvarházának várszerű, igényes kiépíttetése, csipkés védőoromzatú, párlázatos várfallal övezett kőépületekből való kialakítása, továbbá Szilicén másik kúria építtetése. Számos kőtemplom épült a XIV. században a Szalonnaiak falvaiban és ezeknek többsége valószínűleg István birtoklása idején. 1399-ben Szalonnai Istvánnak és családjának akkor már 18 falura kiterjedő birtokait oklevél rögzíti és ebben szerencsére az épületek felsorolása is benne áll. A család ekkor magáénak mondhatta a romos Sólyomkő várát; Martonyi határában a háromhegyi pálos kolostort; Szalonnán a már említett pártázatos kőfalakkal övezett kőépületekből álló várszerű kúriát, és a ma is fennálló ősi templomot, valamint egy vízimalmot; Szilicén másik udvarházat és kőtemplomot; Jósvafőn, a család Jósvafői ágának lakhelyén is kőtemplomot, két imalmot és egy hámort (!); Színben, a család Színi ágának lakhelyén toronnyal épült kőtemplomot; továbbá kőtemplomokat még Meszesen, Perkupán, Borzován és hét másik faluban fakápolnát 22 . Az akkor ni." romos Sólyomkő várát nyilván nem Szalonnai István építtette, de a háromhegyi (martonyi) pálos kolostort bizonyosan ő. A szalonnai udvarház bizonyára már korábban is állt, de várszerű kiépítése és a szilicei kúria építtetése az ő nevéhez fűződhet. A hét kőtemplom közül csak egyről, a szalonnáiról állíthatjuk bizonyossággal, hogy már