A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
DÉNES György: Szalonna, feudális főúri szálláshely és kerek temploma
66 DÉNES GYÖRGY kohósalak-maradványok igazolják, valamint egy 1474. évi oklevél, amelylyel a felvidéki ércbányákért versengő Bebekek Csetneki ága a királytól ércbánya jogot nyert Szalonna és Martonyi területére. Ezt a bányajogot a Csetnekiek nyilván azért kérték a királytól, mert ha talán a környékbeli bányákat nem művelték is folyamatosan, de a korábbi ismeretek alapján Szalonna és Martonyi határának ércelőfordulásait számon tartotta a köztudat 2 . Szalonna múltjáról XIII. századi oklevelekben olvashatunk először, de a környék akkori birtokviszonyai ennél jóval messzebbre mutatnak vissza. A magyar honfoglalást követően a Bódva-völgy környékét az Örsur nemzetség szállta meg 3 , valószínűleg a Szalonna és Perkupa közötti hegyszorosig (attól északra, egészen a mai Hídvégardóig a FelsőBódva-medence mocsaras lapálya húzódott). Hogy pontosan mikor szállta meg az örsur nemzetség Szalonnát és környékét, arra vonatkozólag nincs okleveles adat, de hogy az ősfoglaló nemzetség Géza és István uralkodása alatt és azt követően inkább birtokot vesztett, mintsem szerzett, azt Györfjy György kutatásai valószínűsítették''. Az örsur nem nevében rejlő ur méltóságnév — amely eredetileg törzsfőt jelenthetett — tarra utal, hogy ez a nemzetség a középkori magyar krónikákban is szereplő honfoglaló Örs vezér családja. Anonymus szerint Örsur a Nyárád-patak forrása felett, tehát a Bükk lábánál, a mai Kacs ós Sály községek északi határában épített várat magának"'. A krónikák Örs vezért és népét a Sajó vidékére helyezik 6 . Ezek az adatok nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. Ugyanis az örsur nembélieknek még a XIII. században is egyaránt kiterjedt birtokaik voltak Kacs—Sály—örsurvára környékén, a Tisza partján a Sajó torkolata közelében, valamint a Bódva mentén, Szalonna körül 7 . A nemzetség egyik ága, amely a környező területet birtokolta, Szalonnát választotta valószínűleg rezidenciául, ott telepedett le, ott épített magának feltehetőleg udvarházat és az előbbiekben leírt és már az őskorban is települést befogadó földnyelven a XI. században kerek templomot is. Hogy Szalonna szálláshelye volt a környéken birtokos örsur nembélieknek, azt számos oklevél is alátámasztja, amelyekben a nemzetség egyik ága magát következetesen Szalonnainak (de Zalona) nevezi 8 . A tatárjárás során, 1241-ben, a muhi csatavesztést követően, IV. Béla király a hagyomány szerint a Bódva völgyén át a Torna-völgyi Görgőre menekült 9 , ahol udvarháza volt 10 . Az üldöző tatárok a nyomában voltak és sorban feldúlták, felégették az útjukba eső falvakat. Szalonnát el sem kerülhették. Valószínűnek látszik Leszih Andor feltevése, hogy a falut és templomát is kirabolták, felégették 11 . Ez érthetőbbé is teszi, hogy az örsur nembéliek több ága eladta 1249-ben a valószínűleg feldúlt, elnéptelenedett és számukra jelentőségét vesztett Szalonna föld őket illető részét templomával együtt, Tekus sárosa ispánnak és fivéreinek 12 . Tekus comes neve a tatárjárás után jelenik meg okleveleinkben és mint IV. Béla bizalmas embere emelkedik ispáni rangra és jár el számos birtokbaiktatásban, határjárásban és más közügyekbein. Valószínűleg ez idő tájt kap a királytól a tornai királyi erdőuradalom területéből terjedelmes birtokot, amit további vásárlásokkal egészít ki. így szerzi meg,
