A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

TÓTH Sándor: Adatok a Tardi-patak völgye élővilágának ismeretéhez

ADATOK A TARDI-PATAK VÖLGYE ÉLŐVILÁGÁHOZ 569 Erdei rabló — Sympecna fusca Vanderl.: Egyetlen áttelelő szitakötőfajunk. A Tardi-patak völgyében is gyakori. Legkorábban március 25-án, legkésőbb november 4-én gyűjtöttem. Foltosszárnyjegyű rabló — Lestes barbarus Fabr. Tavi rabló — Lestes virens vestalis Charp. Lomha rabló — Lestes sponsa Hansem. Széleslábú szitakötő — Platycnemis pennipes Pali. Díszes légivadász — Agrion ornatum Selys. Szép légivadász — Agrion puella L. Gyakori lágivadász — Agrion pulchellum Vanderl. Kéksávos légivadász — Enallagrni cyathigerum Charp. Kék légivadász — Ischnura elegáns Vanderl. Apró légivadász — Ischnura pumilio Charp.: A fentiekben felsorolt tíz fajra általában jellemző, hogy kisebb termetű, törékeny és lomha repülésű állatok, a víztől messzire nemigen kalandoznak el. Többé-kevésbé mindegyik faj gyakori, sőt közönséges. A Tardi-patak mentén, főleg az északibb részeken, némelyik évben nagy tömegben foghatók. Vörös légivadász —- Pyrrhosoma nymphula Sulz.: Bár alkatilag az előzőekben ismertetett fajokhoz hasonló, azonban életmódját és főleg gyakoriságát tekintve, feltótlenül külön kell választani azoktól. Mindenekelőtt érdekes, hogy a Tardi-pataknak kizárólag a Felső-szorostól délre, kb. 1 km-nyire eső, fél km-nél neon igen hosszabb szakaszán gyűjthető. Ezen a részen van a mederben néhány jelentősebb mélyedés, ahol egyúttal kiszélesedik a meder és a víz folyása — különösen nyáron — meglassul. Valószínűleg ez a tény is közrejátszik itteni előfordulásában. Életmódjára vonatkozólag megfigyeltem, hogy nagyon keveset repül, legszívesebben a vízből kiálló növényeken tartózkodik, alacsonyan a víz fölött. Gyakran tapasztaltam, hogy a többi, hasonló nagyságú fajoktól eltérően, csak 10—11 óra körül kezd mozogni. Jellegzetes színezete ugyanis lehetővé teszi, hogy a hozzá hasonló fajoktól repülés közben is meg lehessen különböztetni. Zöld légivadász — Erythromma viridulum Charp.: Bár országszerte gyakori faj, a Tardi-patak völgyében csak kis számban él. Ugyanis inkább a kisebb, nyílt vizű tavakat kedveli. Az eddig felsorolt fajok a szitakötők Zygoptera alrendjébe tartoznak, általában kisebb termetű, karcsú potrohú és gyengébb repülőképességgel rendelkező állatok. A továbbiakban az Anisoptera alrend fajait ismertetem. Ezek nagyobb termetűek és többségük kitűnő repülő, így nehezebben is gyűjthető. Feketelábú szitakötő — Gomphus vulgatissimus L.: A Tardi-patakban nem gyakori. Lápi ácsa — Anaciaeschna isosceles Mull.: Országszerte elég gyakori faj, itt azonban ritka, mindössze egy alkalommal sikerült gyűjteni. Sebes ácsa — Aeschna cyanea Mull. Gyakori ácsa — Aeschna affinis Vanderl. Nádi ácsa — Aeschna raixta Latr. (11. kép): A Tardi-patak völgyében ez a leggyakoribb acsafaj. Különösein ősszel rajzik nagy számban, gyűjtése nem könnyű, mert a patak menti tisztások fölött rendszerint 'magasan rajzik. Szinte fáradhatatlannak látszik. A Déli-Bükkben egyébként a nádi