A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

DÉTSHY Mihály: Adalékok a sárospataki református kollégium történetéhez

56 DÉTSHY MIHÁLY hoz, a pataki főporkolábhoz, jellemző képet ad: „miuel hogy az Scholaban való allapat czak nyomora it mi nekünk mivel hogy az egész Coetusnak is czak aligh találkozik egy Szolgála oly Éhségben vagyok immár mostan néha hogy harmad napigh is nem eszünk eleget, s. 1 Causa. 2 Causa ez hogy Ruhatalan vagyok hogy szinten czak rósz mind Menteim s mint Dolmányom. Ez helybe nem szerezhetek mást ha mas módon nem fordítom magamat. 3 Causa. Ez is ismét nylvan vagyon hogy három rósz darab szőlőnk vagyon, s czak annak járunk müvelesere, s semmit nem tanolunk. hanem czak munkálkodunk mint az szakvanyosok, s igy énnekem semmiképpen nem teczik az állapot hanem ugyan felette kérem kegldet hogy valami keppen sauadeallyon kegld valamit énnekem, mert ez mellett szinten bizony ruhatalan maradok. Beniamin Uram az Tolczvaj Pap Amanuensisnek hina . . . egy esztendeigh .s. de en nem attam semmi keppen Választ addig valamign keld(et nem tu)dositom felőle, ha Pedig kegld nem javallana azt akar hova szerezzen el kegld . . . Inasnak akar pedig ollyan helyre ahova enis gyakorolhatom az . . . [lyuk] . . . en iszonian szeretem az Irast, hogy czak irnek en mikor oly emberrel Lakozhatnám; Mert Scholaban is szeretnem lakni mikor módom volna benne, de Latom en hogy Magyar Országban bizony czak szegény Deák az, az kit valamivel nem táplálnak. Exempli gratia. Mint szinten magam. Hanem ezekre az Questiokra ugyan kérem kegldet hogi adgyon választ kegld. mert en bizony soha nem leszek Pap. mert azt mondgyak az Deákok, hogy Omnia tempus habét. Azért en nekem is szinten most vagyon, üdöm az mire akarom magamot fogni." (i,i Ujabb megmozdulásra került sor 1652 novemberében. Mint Lorántffy Zsuzsanna írja nov. 19-én Klobusiczkynek: ,,ismét uyaban busulasunk volt tegnap az Deákok miat, igen meg indultak volt, noha már ismét csendesedtenek, s — arra halasztottuk ha kegd meg Jün, akkor osztan derekasson el kell végezni dolgokat."

6

' A megmozdulásban nemesek gyermekei is részt vettek ellátásuk hiánya miatt, ha helyesen értelmezzük a fejedelemasszony 1652. dec. 26-i levelét: ,,Az mint hallyuk az Nemes iffjak magok viseletlenségét, meg' tettzik nem használ nekik az engedetlenség', tudosittson arrolis asztalok mint állathatik helyben." (i8 Az ügy kivizsgálása és a szervezők megbüntetése elhúzódott, s közben a diákok a fejedelemaszszonyhoz is fordultak, bocsánatát kérve. ,,Az Deákok mit supplicaltak, s — mi válaszok vagion, ez előbbi leuelünkben knek meg küldtük; Azért ha teöruenyek leszen, s- meg sententiaz bennek, el hiszük ismét megh találnak, kegd osztan tudositson teöruenyeknek ki meneteliről, s- arrolis mennyre legyünk engedelemmel nekiek" — írja Lorántffy Zsuzsanna 1653. febr. 22-én Klobusiczkynek. 69 Talán ezekkel a megmozdulásokkal magyarázhatók a fejedelemasszony idézett leveleiben az „ottan az sok kő az varnak artalmarais lehet" (1656. febr. 18.) és a „Nem kell Várat czinalni" (1656. márc. 7.) kitételek. Mintha a fejedelemasszony attól tartott volna, hogy a bőkezűségből létrejött épületek a diákság ellenállási fészkeivé is válhatnának, amelyekben adott esetben elsáncolhatnák magukat. Ebben az évben utazik át Patakon egy svéd követség titkáraként a német Conrad Jacob Hildebrandt, aki emlékirataiban a kollégiumról és