A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

TÓTH Sándor: Adatok a Tardi-patak völgye élővilágának ismeretéhez

560 TÓTH SÁNDOR kora tavasszal megjelenő pöszörlegyek (Bombyliidae) keresik fel előszeretettel ezek virágát. Fás növények közül tavaszi rovargyűjtés szempontjából a kecskefűz (Salix caprea L.) a legjelentősebb, melynek barkavirágzatát tömegesen keresik fel a különféle rovarok, főleg a méhfélék. Különösen a Kővölgy kijáratánál sziklakibúvások körül, száraz gyepekben számos pimpófaj virágzik. Kora tavasszal a honioki pimpó (Potentilla arenaria Borkh.) a leggyakoribb. Május—júniusban virít az itt ritkaságnak számító kiterült pimpó (Potentilla patula W. et K.). A völgy Tárd község és a Kővölgy közötti kiszélesedő, kaszáló és legelő céljára szolgáló részének nyugati oldalán nagy számban nő a tavaszi hérics (Adonis vernalis L.). Ugyanitt, de csak mintegy 200 négyzetméter területen található a hegyi kökörcsin (Pulsatilla zimmermannii Soó). A kaszáló számos virága közül megemlítem még a réti iszalagot (Clematis integrifolia L.) és az agár kosbort (Orchis morio L.). A Kővölgy kijáratánál kiirtott száraz bokorerdő helyén található tavasszal és nyár elején a fürtös virágzatú, mirigyszőröktől érdes nagy ezerjófű, más néven erősfű vagy boszorkányfű (Dictamnus albus L.), majd később a szurokfű (Origanum vulgare L.). Loimbfakadás után szegényesebbé válik az erdő aljnövényzete. Májusban nyílik a gyöngyvirág (Convallaria majális L.) és a fürtös salamonpecsét (Polygonatum multiflorum L.). Viszont a tisztások és erdővágások, valamint erdőszélek növényzete ilyenkor teljesedik ki. A Kővölgy tői közvetlenül északra az erdőszéleken kisebb állományai találhatók a szép magyar zergevirágnak — Doronicum hungaricum (Sadl.) Rchb. f. Jelentős tagjai az erdő növényvilágának a különféle kalaposgombák is. A Tardi-patak völgyében termő sokféle ehető gomba közül csak a legjelentősebbeket sorolom fel. Az erdőszéleken, erdővágásokban gyakran találtam hatalmasra nőtt nagy őzlábgombát (Lepiota procera Scop.). Gyakori az erdőszéli csiperkegomba (Psalliota arvensis Schff.), az ugyancsak ehető, de a párducgalócával összetéveszthető piruló galóca (Amanita rubescens Fr.). A Kővölgy kijáratánál levő kis fenyvesben némelyik évben tömegesen nőtt a finom rizikegomba (Lactarius deliciosus Fr.). Foltokban az egész völgy erdeiben tömegesen található a keserűgoimba (Lactarius piperatus Fr.). A sokféle galambgomba közül gyakori a varas zöld galambgomba (Russula virescens Fr.), a kékhátú galambgomba (Russula cyanoxantha Fr.) és az ízletes nagy galambgoimba (Russula alutacea Fr.). Aránylag kevés található a finom rókagombából (Cantharellus cibarius Fr.). Főleg a gyertyánosokban fordul elő az érdesnyelű tinóru (Boletus scaber Fr. — 10. kép). Az ehető tinóru (Boletus edulis Fr.) a Tardi-patak völgyében ritkábban kerül szemünk elé. Gyakori viszont a rózsaszínű korallgomba (Ramaria borytis Pers.). Erdőszéleken, szárazabb legelőkön, pl. a Bábavölgyben, gyakori az ugyancsak ehető óriáspöfeteg (Calvatia maxima), melynek találtam 35 cm átmérőjű példányát is. Réteken, de főleg legelőkön szedhető a finom szegfűgomba (Marasmius oreades Fr.). Nagyon érdekes a Kővölgy és a Felső-szoros andezittufa szikláinak , növényzete is. Itt mindenekelőtt a páfrányfélék érdemelnek említést. Legnagyobb mennyiségben az édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare L.) él a sziklákon. A Felső-szorosban helyenként több négyzetméteren, sűrűn