A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

NAGY Géza: A karcsai parasztifjúság társasélete

A KAROSAI PARASZTIFJÜSÁG TÁRSASELETE 519 összemelegedett akár a fonóban, akár a bálban és néhányszor a lány megállt vele a kapuban beszélgetni, a legény sort kerített arra, hogy komoly szándékát közölje. S ha a családnak, mármint a lány apjának, anyjának nem volt ellenére, a gazdasági helyzet is megfelelő volt a legény szüleinél, akkor a szülők is hozzájárultak a legény házhoz járásához, beleegyeztek abba, hogy a lányukhoz járjon. Az első világháborúig ez úgy történt, hogy az első alkalommal a fiú néhány legény cimbora jávai ment el a lányos házhoz. Rövid beszélgetés után a többiek elköszöntek és elmentek, a fiú pedig még maradt. Amikor egy idő múlva hazakészülődött, a gubáját szándékosan otthagyta a lányos háznál. Ha kedves volt a lány szülei előtt az udvarlása, akkor a következő alkalommal a gubáját odaadták neki a háznál, de már akkor a lány egy kendőt is tett a guba ujjába. Ha azonban oeim volt az udvarlása kedves, nem fogadták el, akkor kiakasztották napszálltakor a gubát az ajtó elé. A lányos házhoz a legény vacsora után ment és 9—10 óráig maradt. Amikor megérkezett, kezet fogott a házban levő emberekkel. A lány már elkészítette számára a helyet maga mellett. A legény a házbeliekkel beszélgetett a „világ dolgairól", majd mikor elérkezett a távozás ideje, elköszönt a családtól. A távozó legényt mindig a lány kísérte ki. Ott azután a lánnyal is beszélhetett, de a lány nem maradt együtt sokáig a legénynyel az udvarlás kezdetén, mert egy idő után a lány apja kiment, hogy megnézze az istállóban a jószágot. Ez azonban csak ürügy volt, inkább figyelmeztetés volt a lány számára, hogy ideje már bemenni. Ilyenkor a lány elköszönt a fiútól. Nyáron is találkoztak, de csak a ,,ház alatt", a tornácon beszélgettek hétköznap esténként. Télen viszont a házhoz járás szünetelt, mert a fonóban találkoztak a fiatalok. Fonóba csak akkor nem ment a lány, ha már menyasszony volt, és már kitűzték az esküvő napját is. A két világháború között még ez a szokás megvolt az udvarlásban, de a felszabadulás után, amikor már a fonóházak megszűntek, a fiatalok rendszerint a kultúrházban találkoztak. Az udvarló innen vagy a moziból kísérte haza a lányt. Vasárnap délután pedig már a presszóba mennek. A csoportban való sétálás már megszűnt. Ma a lány vagy a fiúval, vagy pedig egy-két barátnőjével tölti a szabad idejét. A szerelmesek régen is kedveskedtek egymásnak, ma is megvan ez a szokás. Ma azonban már inkább a névnap, születésnap, a sátoros ünnepekben szokás az ajándékozás. Megmaradt még a régi szokásból a húsvéti locsolkodás és a májusfa-hordás, de ma már májusfa helyett cserepes virágot visznek a fiúk este a lányos házhoz. Az ajándékozás is kölcsönös és mindig valami bolti áru az ajándék. Régen szűkebb volt a köre az ajándékozásnak. A fiú, amikor kiszemelte magának azt a lányt, akit azután párjának választott, azon igyekezett, hogy zsebkendőt szerezzen tőle. Ez nem volt nehéz, ha a lány is húzott hozzá. Ezt a zsebkendőt azután a fiú társai előtt úgy vette elő, hogy azok észrevegyék, hogy neki már van választottja. A lány, amikor elvette tőle a fiú a zsebkendőt, ellenkezett, de azért szívesen adta. Ha már egy fiúnak volt választottja, akkor ő is apró ajándékokkal kedveskedett választottjának vásár vagy búcsú alkalmával. Ilyenkor cukrot vett neki, vagy