A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

NAGY Géza: A karcsai parasztifjúság társasélete

516 NAGY GÉZA estem és a Csörög a korsó elnevezésű játékot játszották. Ez a játék alkalmat adott a fiataloknak a csókolózásra, s arra, hogy kimutassák tetszésüket valamelyik lány vagy fiú iránt. Keményebb, inkább fiúknak való játék volt a sakkozás, de a lányok is részt vettek benne. Itt körbeültek és egy összecsavart hosszúkendőt járattak körben a lábuk, illetve a felhúzott térdük alatt. A kör közepén ülőnek el kellett fogni a kendőt és akkor helyet cserélt azzal, akinél megfogta. Ha azonban nem találta el a kendő útját, akkor rendszerint a háta mögül kapott a kendővel a hátára, fejére. A vasárnap este teljesen a szórakozásé volt. Ilyenkor rendszerint került egy-egy citera, citerás meg mindig akadt a fiúk között, és megindulhatott a tánc. Az első világháború előtt, ha táncolni akartak, a fiúk megfogadták a rüvőt (citerást), aki néhány fillér fejenkénti befizetés ellenében egész este citerázott a fonóban. Luca nap előtti éjszaka a lányok átfonták az éjszakát, vagyis a legényekkel együtt reggelig voltak a fonóban. Az éjszaka átfonására felkészültek. A lányok csőrögét, süteményt sütöttek, kukoricát főztek, s azt megcukrozva ették, ha megéheztek, a fiúk pedig borról gondoskodtak. Amikor elkövetkezett a karácsony szombatja, a fiatalok a fonóházban találkoztak és az esti istentisztelet után a fonóházból indultak együtt kántálni. Sorra vették az ismerősöket, mindegyikneik az ablaka alatt elénekeltek néhány karácsonyi éneket, majd visszamentek a fonóház:ba viliázni. Itt rendszerint éjfélig beszélgettek, játszottak, majd elmentek az éjféli misére. Az éjféli misére nemcsak a katolikus lányok, fiúk mentek, hanem a reformátusok is. Akinek volt luca-széke, az vitte magával, hogy megtudja, kik a boszorkányok a faluban. Karácsonykor is elmentek a fonóházba, de akkor nem voltak ott olyan sokáig, 8—9 óra körül hazamentek, vagy ha bál volt, akkor elmentek a bálba. Két karácsony közt (karácsony és újév között) tilos volt a fonás a lányok számára, ekkor varrtak. Szilveszter estéjén újra elmentek kántálni, újévi énekeket énekeltek az ismerősök ablaka alatt, majd a fonóban szilvesztereztek. Újév után újra kezdődött a fonás, amíg egy-egy lánynak volt mit fonnia. A fonóházak állandó szórakozása volt a maskaraöltöztetés, de maskarának csak fiúkat öltöztettek fel, mégpedig csak azok iközül, akik a lányok csapatához tartoztak. Öltöztettek násznépet, különböző állatfigurákat (gólyát, medvét stb.), betyárokat, temetési menetet halottai, Luca estéjén pedig Luca asszonyt. Luca asszonynak azonban csak olyan fiút lehetett felöltöztetni, aki tudott fonni, mert amikor elmentek egy másik fonóházba, ott szó nélkül elvette valakitől a guzsalyt és font egy ideig, de megszólalnia nem volt szabad. Az volt a jó maskara, akit nem ismertek fel a meglátogatott fonókban. A fonóházból a lányok együtt mentek haza, a legények is csoportosan kísérték őket. Csak a kapuban maradt le a fiú a lánnyal, s ott beszélgethetett, de nem sokáig, mert megszólták volna a lányt érte. Különben is a cimborái füttyentgettek, ha tovább beszélgettek, mint kellett volna. Évenként két-három alkalommal rendeztek a fonóban fonóbált, de ezen csak a fonóba járók vehettek részt. Fonóház a falunkban 1955-ig volt. Még 1955—1960-ig is összejártak