A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
SELMECZI KOVÁCS Attila: Gerendavázas épületek felállítása Észak-Borsodban
494 SELMSCZI KOVÁCS ATTILA kép. Gerendavázas istálló ravásfallal. Jósvafő szültek, a szarufákat beíeceiték. A lécek szögelését alulról kezdték meg. Az első lécet a szarufák spiccre legömbölyített végétől 5—6 cm-re erősítették fel. Szalmafedél alá 40—45 cm-enként helyezték el a további léceket 19 . Cserépnél az első sor léc után 26 cm-re került a következő, a többi 32—33 cm-re egymás után felfelé. Az üstöktől 3 cm-re maradt el a lécezés. Az épületváz felállítása után a munkában részt vevők áldomást ittak. Ezt követően a gazda kifizette az ácsot. Mindig terményben állapodtak meg, általában búzában fizettek. Egy átlagos méretű csűr felállításáért az ács 6—8 q búzát kért (Sajónémeti). Az ácsok általános szokás szerint csak az épületváz felállításáig vállalták a munkát. A tetőfedés, a falak elkészítése, a belső térbeosztás kiképzése, a toldaléképületek emelése az építtető gazda dolga volt. Ezeket a munkákat vagy saját maga, vagy e kiegészítő munkákhoz értő parasztemberek végezték el. Az építtető részéről adott segítséggel folyó ácsmunka kb. két hétig tartott. Ennyi idő alatt az épületváz anyagát kifaragták és felállították. Azonban az épület teljes elkészítéséhez, a gazdasági munkák elvégzése és a segítők számának leapadása miatt, sokszor több hónapra volt szükség. Az építtető így is hoszszú ideig járt vissza segíteni, ledolgozni a kölcsönmunkát. A szomszédoknak és az ácsolási munkában segédkező falubelieknek a gazda ugyanannyi napot visszament segíteni, vagy fuvarozott nekik megállapodás szerint. A rokonoknak étel-ital járt a segítségért. Az építkezésben csak a falubeliek vettek részt.
