A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
SELMECZI KOVÁCS Attila: Gerendavázas épületek felállítása Észak-Borsodban
GERENDAVÁZAS ÉPÜLETEK FELÁLLÍTÁSA ÉSZAK-BORSODBAN 49L Az épületváz felállítása az ács vezetésével az összes épületelem előkészítése után került sorra 12 . Az épület helyét léccel kimérték és a sarkokat cövekkel megjelölték. Nagyméretű termésköveket tettek le a kijelölt helyekre, sokszor a falak hosszában is 13 . Lapos köveket válogattak ki, amelyeken nem billegett a ráhelyezett alapgerenda. Az épület alatti kövekre azért volt szükség, hogy a keret ne érintkezzen a földdel, ne nedvesedjen át M . Az újabban épített csűrök alá 40—60 cm magas kőalapzatot falaznak. A kövekre fektetett alapgerendákra 5—6 ember kézzel emelte a 6—8 méter hosszú keresztgerendákat a rájuk vésett számok sorrendjében. A gerendavégeket összeillesztették a bevágásoknál, majd a fejsze fokával az ács ráütögetett, hogy jobban egymásba szoruljanak. Szöget nem használtak hozzá. Az alsó gerendakeret összeállítása után a sarokoszlopokat az alapzat közelébe vitték, sorrendben elfektették őket a keret két hosszanti oldalánál a nekik megfelelő csaplyukaknál. A koszorúgerendákat a négy-négy sarokoszlop felső végén kiképezett csapokra illesztették a földön fektetve. Ezután a koszorúgerendát és az oszlopokat átlósan kötőfákkal megerősítették (1. kép). A csűr alapkeretének két oldalán fekvő, előre összeácsolt falkeret felállításához sok emberre volt szükség. Az építtető gazda a szomszédokat, rokonokat hívta segíteni. Az épület méretétől függően általában 12—20 férfi segédkezett. A váz 16—18 méter hosszú, 3—4 méter magas keretet alkotott. A keret felállításához használt fontos eszköz volt az olló 15 . Ez 4—5 méter hosszú rúd, felső végére erősített kötéllel. A rúd hosszúsága az épület, a falkeret magasságától függött, annál 50—60 cm-rel kellett hosszabbnak lennie. Tarr Lajos szőlősardói ács szerint „vannak rudak, szöget ütünk az ódalába és kötelet kötünk rá, ez az olló". A rúd felső végére ütöttek szöget, ehhez ikötötték az erős, sodrott kötelet két végével a szög alatt és felett, amire rá is csavarták (Gömörszőlős). A kötél rúdhoz lekötött végeivel hurkot képezett, amit emeléskor a gerendán átvetve a rúd végére vetettek és addig forgatták a rudat hossztengelye körül, amíg a kötél alsó része a szögre csavarodva meg nem feszült. Ferde irányban könnyen emelhettek vele. Levétele úgy történt, hogy a rudat visszafelé csavarva meglazították a kötelet, majd maguk felé húzva a kötél vége leesett a rúdról (2. kép). Használták páros ollót is (Gömörszőlős). Kát rúd végére az előbbihez hasonlóan dupla kötelet rögzítettek, hogy a két rúd egymástól 80 cm távolságra került. Az emelni való gerendát a kötélre helyezték, a rudakat egymás felé nyomva emelték fel a terhet, majd annak elhelyezése után elvették alóla (3. kép). Ennek az egyszerű emelő eszköznek használata szigetszerűen maradt fenn a népi építkezés gyakorlatában, ahol az iskolázott ácsok továbbra is felhasználták az építési munkákban 16 . Az előre összeácsolt oldalkeretet a következőképpen állították fel. Az építést vezető ács minden ember helyét kijelölte. A gyengébb fizikumúak közül négyet az alsó gerendakerethez állított. Ezek neve őrző volt. Minden sarokoszlop csaplvukánál állt egy őrző (Sajónémeti). Az őrzők ügyeltek arra, hogy emelés közben az oszlop végei, csapjai megfelelően illeszkedjenek a talpfa nyílásaiba. Fejszével igazították az oszlopokat. A
