A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

BARTHA László: Teherhordó eszközök Domaházán

430 BARTIIA LÁSZLÓ 10. kép. A: Lörekhordo lepedő két rúdon, B: rudas, C: rőzse laposköt-Aen, D: körömfa Összegezés Domaháza teherhordását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az egyes eszközök funkciója és használatának intenzitása alapján az északi területek batuzó vidékeihez tartozik

22

. A legősibb és ma is legáltalánosabb a hamvas, bár méretei idővel csökkentek. Alakjában, funkciójában azonban már eltéréseket is mutat más északi területek (Bodrogköz, Hegyköz, Sajóvölgy északi része) típusaitól. Megfigyelhető, hogy ahogyan délre haladunk, ügy veszít jelentőségéből a hamvas, s adja át helyét a kosaras cipekedésnek. Eger, Szomolya, Nagytálya, Bogács, Mezőkövesd a batuzást csak hátikosárral, hátival folytatja, s a kosarak a gyümölcstermeléssel tartanak szoros kapcsolatot. A Hegyközben (Pálháza, Mikóháza) a hamvas a földműveléssel kapcsolatos munkák során adódó cipekedésie szolgált (trágyahordás magasabban fekvő földekre, vetőmag felcipelése, levágott gabonaneműek leszállítására). Ezekkel szemben Domaházán a hamvasolás az állattenyésztés szolgálatában áll. Füvet, szénát, takarmányt hordanak háton, a kukorica fattyúit, a mezőn szedett füvet hordják leggyakrabban hamvasban. A hamvas univerzális teherhordó eszköz, de használatának köre szűkebb, mint az észak-kárpáti területeken. Ujabban terjed a kosaras cipekedési mód. Ennek oka a gyümölcstermelésre való áttérés, és a tejtermékek, tojás piacra való termelése. A kényes portéka szállítására alkalmasabb a kosár, de a régi cipekedési mód továbbéléseként még ma is hamvasba, (városba menet abroszba kötve) viszik. A kosarak a Bükkalja kosárfonó íalvaiból, Noszvajról, Novajról és